Fergeteges nap
**Mary**
 |
Ami pedig a legjobban megmelengette a szívem az az volt, hogy őszinte mosoly nézett vissza rám és nem az erőltetett "jól vagyok, minden rendben, de belülről össze vagyok törve" mosoly, ami az utóbbi időben nagyon jellemzővé vált nálam. Fogsoraimat villantatva indultam neki mindenféle kávézónak, étteremnek, üzletnek, hogy munkát találjak magamnak. Az első órában nem igazán jártam szerencsével. Rá kellett jönnöm, hogy a hatalmas városban az éttermeknek és kávézóknak van elég dolgozójuk és nincs szükségük egy olyan tinire, akinek semmi munkatapasztalata van. Hiába az ötös érettségi és a bizonyítvány, ha nem dolgoztál még ilyen helyen. Ezeknek a vállalkozóknak pedig nincs idejük betanítani egy újoncot, még ha később lehet ős is lenne a legjobb. Nekik egy olyan személy kell ,aki már jártas az ilyen dologban. És hát én nem voltam az. De nem adtam fel és nem csüggedtem. Ugyanolyan lendülettel, mint a legelején indultam tovább, hogy megtaláljam azt a munkát, amivel a kenyerem keresem ,majd és amivel a számlakat fizetem majd. Egyszer csak egy kisállat bolt előtt találtam magam. Úgy voltam vele, hogy lehet, felvennének takarítani, vagy bolti segítőnek, vagy bármi olyasmi munkásnak, akinek fáradozását pénzzel hálálják.-Jó napot!- mondtam, mikor beléptem az ajtón. Elsőnek nem láttam senkit sem, pedig többször is végigfuttattam a szemem az üzleten. Köszöntem inkább még egyszer egy kicsit hangosabban. Erre a pult mögül egy fejet láttam felbukkanni.
-Áh, jó napot! Elnézést csak épp pakoltam. Miben segíthetek?
-Munkát keresek.
-Milyen téren?
-Bármilyen, csak munka legyen és pénzt kereshessek vele.
-Van nálad valamilyen önéletrajz, vagy valami?- kérdezte az üzletvezető nő, akinek a névtábláján az Emily szócska szerepelt. A kissé szűkszavú, 40-es éveiben járó hölgy nehezen megnyíló, de kedves embernek tűnt.
-Igen, persze,- azzal át is nyújtottam neki a lila mappámat, amiben az önéletrajzom és az elérhetőségem szerepelt.
-Sietsz valahova? Mert ha nem, akkor akár most is átfuthatom gyorsan.
-Oh, az nagyon jó lenne- mondtam mosolyogva. Örültem neki, hogy ő legalább elolvassa, de még boldogabbá tett, hogy ezt most rögtön teszi.
-Akkor foglalj, helyet kérlek- egy székre mutatott, ami a sarokban állt és én engedelmeskedtem is és leültem. Emily előkapta a fiókból a szemüvegét és elkezdte vizslatni a papírokat, amiket adtam neki. Annyira bele volt mélyülve az olvasásba, hogy észre sem vette, hogy bejött valaki. Egy kicsit vártam, hogy hát, ha észre veszi az illetőt a tulajdonos de nem így lett, így én kapva a lehetőségen felálltam és oda mentem a férfihoz, aki egy labrador kiskutyust nézett árgus szemekkel.
-Jó napot!- szóltam oda hozzá- Segíthetek valamiben?
-Jó napot! Maga kicsoda , ha szabad kérdeznem? Maga is itt dolgozik?
-Igen, kisegítem Emilyt, úgy látom ,van elég dolga így is szegénynek.
-Hát igen, örülök, hogy talált valakit, aki segít neki a munkában. Ezt a kölyökkutyát szeretném elvinni. A kislányom ma 6 éves és ezzel szeretnénk meglepni a feleségemmel, mikor haza ér az óvodából.
-Nagyon jó ötlet, biztos vagyok benne, hogy a kislánya repdesni fog az örömtől uram!- mondtam, majd kivettem a kiskutyust a ketrecből és oda sétáltam ahhoz a pulthoz, ahol mindenféle játékot, ételt, kiegészítőt láttam. Mögé álltam, elővettem egy nagy dobozt, kerestem egy rossz rongyot, amit bele terítettem és bele raktam a kis labradort.
-Szeretne mellé esetleg valamilyen nyakörvet, pórázt vásárolni? Esetleg tápot?-kérdeztem miközben észrevettem, hogy Emily figyel, de mivel nem állított le folytattam a dolgom.
-Igen szeretnék egy kis gumi csontot és tápot is venni Lusynek, akit most neveztem el- a vásárló megvakargatta a fülét a dobozban pihenő ijedt állatnak, aki azonnal a szívébe zárta jövendőbeli gazdáját. Kezébe nyújtottam amit kért és most az egyszer hasznát vettem annak, hogy a keresztapukám állatorvos és mikor kicsi voltam sokat jártam a rendelőjébe.
-Tessék. Figyeljenek arra, hogy egy nap többször is egyen, de keveset. Ne engedjék, hogy sokat lustizzon a kutya, hanem játszanak vele, mert ha elhízik és megüli a gyomrát akár bele is pusztulhat. éjszakára tegyenek alá újságpapírt ,mert valószínűleg be fog pisilni, ne nagyon engedjék idegen macska ,közelébe mert beteg lehet tőle. Figyeljenek arra is, hogyan emelik fel, mert ha rosszul és mondjuk nem tartják meg a fenekét akkor köldöksérvet kaphat- még én magam is meglepődtem mennyi dolgot tudtam mondani. A férfi átnyújtotta a pénzt, megköszönte a tanácsokat majd pedig elment. Kicsit féltem, hogy mit fog mondani az üzletvezető, és hogy elküld melegebb éghajlatra.
-Oké. Nos, fel vagy véve. Tetszett ,amit csináltál. Tanácsot adtál ,ami jó és értetted is a dolog, de még van mit tanulnod. Minden esetre felveszlek segítőnek. Kell majd takarítani, raktárazni, sétáltatni stb.. Apropó sétáltatás, azt akár ma is kezdhetnéd, mert nem igazán van időm rá és már én sem bírom annyira a tempót.
-Úristen nagyon nagyon köszönöm- odarohantam és megöleltem az új főnökömet. Nagyon örültem, hogy találtam munkát és ráadásul olyan helyen ahol állatok vannak, azokat pedig nagyon szeretem.
-Mikor kezdjek, hova vigyem őket?
-Mindent el fogok mondani.így is lett. Emily mindent megmutatott és mindent elmagyarázott. Megegyeztünk, hogy a kutyákat fél óra múlva viszem sétálni és addig megiszok egy kávét. Szerencsémre 5 perce volt itt valamiféle cukrászda ahol kaptam kávét is. Miközben egy sütit majszoltam írtam Tiffnek egy sms-t.
Van munkám, este mindent elmesélek.
Puszi M. xoxo.
Ahogy vissza értem kezembe vettem a pórázt, aminek a másik végén már a kutyák várakoztak és elindultam. Elsőnek elég nehezen ment, de idővel belejöttem. Jól nevelt kutyák voltak és nem akartak elszökni tőlem. Viszont így bele gondolva áldom is érte az eget. 5 nagytestű kutya, azt hiszem simán elrántott volna magával. Lehet, hogy nem egy leányálom ez a munka, de örültem neki, hogy találtam valamit. Sajnos az élet nem tündérmese és lakbért fizetni kell, meg persze az sem árt, ha eszünk is valamit és az is pénzbe kerül. Úgyhogy büszke voltam arra, amit elértem.
A kutyákkal elmentünk egy direkt nekik kialakított parkba és ott megpihentünk egy kicsit. Elengedtem őket és már rohantak is játszani. 15 perc futkározás játszás és futkározás után úgy döntöttem, hogy ideje tovább indulni, így újra rájuk raktam a póráz, hogy folytathassuk utunkat. Már épp kezdtem örülni, hogy minden milyen egyszerűen és nagyszerűen ment, amikor az egyik vizsla kutya meglátott egy másik szuka kutyát, aki azt hiszem tüzelt. Vagyis én ezt vettem le abból, hogy elkezdett nyüszíteni és ugrálni. Egy idegig még tartottam, de utána kilökte a lábam és elkezdett szaladni. Kb. egy méteren át rántott magával, amíg végül akadályba nem ütközött. Neki mentünk valakinek, aki velem együtt a földre esett. Helyesbítvén ő a földre én pedig rá. Orrunk majdnem összeért, csak bámultunk egymásra úgy hogy arcunkat csak cm-el választották el. Ez a srác barna hajú volt, kék szemű és rohadt helyes. Amikor kicsit észbe kaptam rögtön felugrottam.
-Bocsi, és köszi, hogy megvédtél a földtől- szóltam, majd pedig kinyújtottam a jobb kezem, hogy segítsek neki felállni.
-Szívesen azt hiszem- mondta majd mosolyra húzódott a szája- Jake vagyok.
-Mary- mondtam majd viszonoztam a fogvillantását- Most mennem kell-mondtam majd elindultam hátra felé. Gyorsan el akartam húzni, hogy ne lássa rajtam milyen zavarba is vagyok. Mondjuk érthető volt. Ha egy romantikus filmben szerepeltünk volna, akkor az esés után biztosan a csók jött volna, utána az első látásra szerelem duma, majd pedig boldogan éltek, amíg meg nem haltak variáció. Én viszont inkább meghátráltam. Semmi szükségem nem volt, arra, hogy szerelmes legyek, vagy csak vonzódjak valakihez. Ez az utolsó dolog, amit most szeretnék.
-Szia ,Mary-mondta majd integetett.
-Szia Jake.
A kutyákkal elindultam vissza az üzletbe és ott adtam nekik friss vizet és egy kis konzervet. Utána neki álltam hörcsög ketrecet takarítani és hát mit ne mondjak nem volt a kedvencem, de ha ez a munka ezt kell csinálni. A ketrec után egy felmosás várt rám és utána már végeztem is. 16:00 volt még is úgy éreztem, hogy 20:00 van. Elugrottam egy sarki boltba és vettem egy kis tésztát és paradicsomszószt, hogy vacsorára milánóit csináljak.
Tiffany
~Zene~
1 napja vagyunk már itt . Büszkén jelentem ki ,hogy imádok itt élni . Sokkal másabb, mint otthon . Nem csak a vezetés szempontjából , amit remélem könnyen meg fogom szokni . Hanem annyira szabadnak érzem magam . Nem figyeli senki árgus szemekkel minden mozdulatom. Nincs hangos értelmetlen fiúveszekedés . Valami fantasztikus érzés arra kelni , hogy a madarak csiripelnek kint és nem éppen Bradly aktuális D&B számára felriadni a legszebb álmomból. Plusz még a nap is száz ágra süt . Ami tudásom szerint nem is olyan rossz Londonban . Ahhoz képest ,hogy mindenki arról beszélt L.A-ben mennyit esik itt , most igazán szép az idő . Most is az ágyamban fekve nézek ki az ablakomon és csodálom a tájat . Pont látom innen London egyik legszebb részét . Közben enyhe bűntudatom van mert Mary már egy órája elment munka után nézni , még én itt lustulok . Ezért úgy döntöttem benézek abba a kávézóba amit Denis ajánlott tegnap. Azt mondta valami nagyon jó barátnőéjé . Sima ügy lesz , úgy érzem , vagyis nagyon remélem . L.A-ben dolgoztam minden nyáron egy pörgős kis étterembe , de ez biztos nyugisabb lesz . De ha Denis azt mondja jó ez biztos így is van . Ő ott törzs vendég mindenkit ismer és őt is ismerik . Igaz ezért is tartózkodom az egésztől . Nem akarom , hogy az emberek azt mondják ,hogy "Na ő is anyuci meg apuci pénzéből lett valaki". Én a saját erőmből akarom feltornázni magam . Ezért kértem meg Denist , hogy ne említse nagyon a nevem . Lerugdostam magamról a takarót majd kiugrottam az ágyból . A konyha felé tartva, mosolyogva néztem körbe a mi kis lakásunkon . Előre érzem , hogy nagyon jól fogjuk érezni magunkat itt . Beérve a konyhába egy sonkás szendvicset készítettem magamnak és töltöttem egy csésze kávét. Hála Denisnek tele van a hűtőnk minden földi jóval. Ebben bele tartozik a kaja és az italok, nem is kis számmal. Nem is ő lenne, ha ezt nem így intézte volna el .A 16. szülinapomon is vele rúgtam be először úgy igazán , ő akkor 22 volt . Mondhatom érett viselkedés , de meg sem lepődöm az apám húga , mit is várok . Na de kanyarodjunk vissza a családfámtól a munkához . Még elfogyasztottam a reggelim nagyjából eldöntöttem mit is fogok felvenni . Nem akarok túlságosan kiöltözni , de laza utcai ruhába sem mehetek . Megittam az utolsó korty kávémat is elindultam készülődni a koszos edényeket a mosogatógépbe tettem . Vidáman szökkentem be a fürdőbe , ledobtam magamról a pizsim és beálltam a zuhany alá . Imádok elidőzni a forró víz alatt , teljesen ellazít .Sajnos most nem élvezhettem ezt sokáig , mikor lemostam magamról a kedvenc vanília és áfonya illatú tusfürdőmet elzártam a csapot . Magam köré tekertem az előre kikészített rózsaszín bolyhos törölközőmet és gyorsan beszaladtam a szobámba .Összes szedtem a szükséges holmijaimat és visszamentem a fürdőbe . Végül is ez lett az végeredmény .Nagyon remélem , hogy jó lesz itt Angliában teljesen máshogy viszonyulnak az emberek egymáshoz mint Amerikában .Tettem fel még egy kis sminket , ami nálam szempillaspirálból , tusból és egy kis szájfényből áll . Igazából sosem voltam az erős sminkek híve , csak ritkán bulikba tettem fel . Már éppen a papírjaimat tettem el a táskámba mikor megszólalt a csengő. Eszeveszett módon rohantam le, majd csak az ajtó előtt esett le , hogy nem is ismerek itt senkit .Kivéve… - Kell egy fuvar – állt az ajtóban Denis .
-Nem – vágtam rá egyből majd visszatértem az előző tevékenységemhez.
Ha nem akarok elkésni most, kell, elinduljak.
- Komolyan Tiff – csapott a combjára – Ez nem LA, nem ismersz itt semmit és senkit rajtam kívül .Hadd vigyelek el – nézett rám boci szemekkel – Addig is legalább a kedvenc unokahúgommal lehetek .
-Csak egy feltétellel – mutattam fel az ujjamat – Egy sarokkal hamarabb kiteszel –egyeztem bele – És ne hízelegj . Plusz ott van Beverly is .
-Beverly egy picsa –dobta le magát a nappaliban lévő kanapéra .–Tudod, mennyire utálom, csak azért viselem el, mert a másik bátyám lánya.
Igen ezzel én is így vagyok, csak a különbség, hogy ő meg is mondja neki. Nekem is kellet volna akkor amikor, összefeküdt a barátommal, de nem tettem . Ez is a múltam egyik kis sötét titka, amit nem szívesen emlegetek fel .Ami végig fogja kísérni az egész életem .
- Szóval mit a család fekete bárányai tartsunk össze – karolt belém és az ajtó felé kezdett húzni.
Felvettem a fehér platformos magassarkúmat és egy utolsó pillantást vetettem magamra az egész alakos tükörbe.
- Csodálatos vagy – lépett mellém Den – De ideje menni.
Megkerestem a kulcsomat és bezártam az ajtót. Lent Denis a kocsijában várt ahol a zene fülsüketítően hangosan szolt. Pont, ahogy szeretem , most például a Fall out Boy My song know what did you in the dark . Gondolom ez a mostani nagy kedvenc nem, mint ha én nem szeretném .Így már is egy plusz pont ennek a napnak . Persze szokásunk szerint végig üvöltöttük az egész számot és meg sem lepett , hogy vagy ötször ment egymás után .
-My song know………- üvöltöttem mikor hirtelen megállt az autó. Fogalmam sincs jelen pillanatban hol is vagyunk.
- Akkor itt is lennénk – fordult felém – Egy jó tanács, csak add magad –mosolygott biztatóan.
-Kis cserkész begyszó – tettem a szívemre a kezem.
Kaptam egy gyors eligazítást és még pár biztató ölelést és utamra is engedett. Kiszállva a kocsiból megcsapott a kellemes londoni levegő. Tökélete volt ez a nap nem túl meleg, de még is kellemes. Egy kis séta után meg is érkeztem a Grand Caffehoz. Már a neve is tetszik, remélem sikerül és felvesznek. Kívülről nagyon hangulatos kis helynek néz ki , hatalmas enyhén sötétített ablakok , kint egy-egy asztal elszórva . belépve a helységbe egy kis csengő jelezte , hogy itt vagyok . Ahogy körbe nézetem egyből bele szerettem a helybe . Bézs színek uralkodtak inkább és a hozzá passzoló színek , néhány falon kávébarna csíkok .Különböző vicces , frappáns feliratos képek a falakon .Egyszerűen IMÁDOM . A zene halkan szólt , de még így is jól lehetett hallani mi megy . Csak néhány ember üldögélt bent , így minden teljesen átlátható volt . Hirtelen egy barna hajú fiú bukkant fel a semmiből.
-Helló –köszönt barátságosan egy hatalmas mosoly kíséretével –Segíthetek valamibe?
- Igazából Kourtneyt keresem .
-Kort – kiáltotta el magát – A hirdetés miatt jöttél ?
- Ühm – bólintottam.
- 2 perc és ott vagyok – hallottam egy barátságos női hangot. ismerős volt valahonnan.
- Amúgy Ashton vagyok – nyújtotta a kezét, amit készségesen el is fogadtam.
-Tiffany – most vettem csak igazán szemügyre. Ashtonnak barna haja rendezetlenül állt, barna szemei pedig kedvesen figyeltek.
- Uhhh- viharzott ki egy igen magas barna hajú lány abból a helységből ahonnan az előbb kiszóltak - Hol van az a pokolfajzat?- nézett rá mérgesen.
- Biztos elaludt – emelte fel védekezően a kezeit.
- Ha bejön, kitekerem a nyakát – majd hirtelen felém fordult.
Azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány? A szemei szikrákat szórtak, majd varázsütésre ellágyult.
-Ooh – mért végig, majd hatalmas mosolyban tört ki – Te biztos a munka miatt jöttél.
- Igen –bólogattam hevesen.
- Akkor ne szöszöljünk, gyere velem – ragadta meg a karomat – Te pedig szólj a nagyságos úrnak, ha végre beért, hogy az irodámban várom.
Egy nem túl nagy, de még sem kicsi helységbe vezetett Kourtney . Ugyan olyan szép volt, mint a kávézó . Stílusos , elegáns , egyszerű, de fantasztikus .
- Be sem mutatkoztam – nyújtotta a kezét – Kourtneyt Ellis .
- Tiffany – szándékosan nem fedtem fel a családnevemet, mert akkor biztos egyből levágja ki is vagyok.
- Tiffany – ízlelgette a nevemet – Lenne pár kérdésem. Már ha nem probléma neked ?Gyere, üljünk le – mutatott egy kisebb kanapé felé.
- Csak nyugodtan – ültem le vele szembe.
- Először is dolgoztál már hasonló helyen, mint ez?
-Igen egy évig egy étteremben még Los Angelesben . Itt is vannak a papírjaim –vettem elő a táskából a dossziémat és átnyújtottam neki .
Éppen csak átlapozta majd újra, rám pillantott . Úgy néz rám mint ha a vesémbe látna és ez megijeszt . Még kérdezett pár dologról d, majd hosszan gondolkodni kezdet .
- Lenne még egy utolsó kérdésem – támasztotta meg az állát a kezével –Mennyire emlékszel a 16. születésnapodra?
- Ööö – azt se tudtam mit mondjak aznap elég rendesen kiütöttem magamat.
-C-c – csettegett a nyelvével – Ez nem jó jel. mert én az egészre emlékszem –mosolyodott el hirtelen.
Erre a kijelentésére leesett az állam.
Emlékszik? De honnan? Hogy került oda?
- Nem ismertél meg mi? Igaz akkor még platina szőke voltam – simított végig a haján nevetve – Kislány én fuvaroztalak haza az őrült nagynénéddel együtt.
- Uh de szégyellem magam – mondtam ki az első gondolatot, ami az eszembe jutott. Tény én csak fényképek alapján emlékszem néhány dologra. Amivel a tesóim erőszeretettel szekálnak.
- Ne tedd, bárkivel megeshet. A te családodra meg főleg jellemző. Az apád, Jared , és Denis is ilyen . Te egy vérbeli Clark vagy .De a munka –komorodott el .
Na, ebben a pillanatban teljesen kétségbe estem. Mi van, ha nem kapom meg az állást. Akkor mehetek vissza LA-be. Bele se akarok gondolni és a hely is tetszik. Ashton is szimpatikus, Kort is. Akarom ezt az állást.
-….már hetek óta tartogatom neked . – dőlt hátra elégedetten – Denis ezzel rágja a fülem vagy egy fél éve . - Köszönöm, köszönöm, köszönöm – ugrottam a nyakába, örömömbe.
-Nem – vágtam rá egyből majd visszatértem az előző tevékenységemhez.
Ha nem akarok elkésni most, kell, elinduljak.
- Komolyan Tiff – csapott a combjára – Ez nem LA, nem ismersz itt semmit és senkit rajtam kívül .Hadd vigyelek el – nézett rám boci szemekkel – Addig is legalább a kedvenc unokahúgommal lehetek .
-Csak egy feltétellel – mutattam fel az ujjamat – Egy sarokkal hamarabb kiteszel –egyeztem bele – És ne hízelegj . Plusz ott van Beverly is .
-Beverly egy picsa –dobta le magát a nappaliban lévő kanapéra .–Tudod, mennyire utálom, csak azért viselem el, mert a másik bátyám lánya.
Igen ezzel én is így vagyok, csak a különbség, hogy ő meg is mondja neki. Nekem is kellet volna akkor amikor, összefeküdt a barátommal, de nem tettem . Ez is a múltam egyik kis sötét titka, amit nem szívesen emlegetek fel .Ami végig fogja kísérni az egész életem .
- Szóval mit a család fekete bárányai tartsunk össze – karolt belém és az ajtó felé kezdett húzni.
Felvettem a fehér platformos magassarkúmat és egy utolsó pillantást vetettem magamra az egész alakos tükörbe.
- Csodálatos vagy – lépett mellém Den – De ideje menni.
Megkerestem a kulcsomat és bezártam az ajtót. Lent Denis a kocsijában várt ahol a zene fülsüketítően hangosan szolt. Pont, ahogy szeretem , most például a Fall out Boy My song know what did you in the dark . Gondolom ez a mostani nagy kedvenc nem, mint ha én nem szeretném .Így már is egy plusz pont ennek a napnak . Persze szokásunk szerint végig üvöltöttük az egész számot és meg sem lepett , hogy vagy ötször ment egymás után .
-My song know………- üvöltöttem mikor hirtelen megállt az autó. Fogalmam sincs jelen pillanatban hol is vagyunk.
- Akkor itt is lennénk – fordult felém – Egy jó tanács, csak add magad –mosolygott biztatóan.
-Kis cserkész begyszó – tettem a szívemre a kezem.
Kaptam egy gyors eligazítást és még pár biztató ölelést és utamra is engedett. Kiszállva a kocsiból megcsapott a kellemes londoni levegő. Tökélete volt ez a nap nem túl meleg, de még is kellemes. Egy kis séta után meg is érkeztem a Grand Caffehoz. Már a neve is tetszik, remélem sikerül és felvesznek. Kívülről nagyon hangulatos kis helynek néz ki , hatalmas enyhén sötétített ablakok , kint egy-egy asztal elszórva . belépve a helységbe egy kis csengő jelezte , hogy itt vagyok . Ahogy körbe nézetem egyből bele szerettem a helybe . Bézs színek uralkodtak inkább és a hozzá passzoló színek , néhány falon kávébarna csíkok .Különböző vicces , frappáns feliratos képek a falakon .Egyszerűen IMÁDOM . A zene halkan szólt , de még így is jól lehetett hallani mi megy . Csak néhány ember üldögélt bent , így minden teljesen átlátható volt . Hirtelen egy barna hajú fiú bukkant fel a semmiből.
-Helló –köszönt barátságosan egy hatalmas mosoly kíséretével –Segíthetek valamibe?
- Igazából Kourtneyt keresem .
-Kort – kiáltotta el magát – A hirdetés miatt jöttél ?
- Ühm – bólintottam.
- 2 perc és ott vagyok – hallottam egy barátságos női hangot. ismerős volt valahonnan.
- Amúgy Ashton vagyok – nyújtotta a kezét, amit készségesen el is fogadtam.
-Tiffany – most vettem csak igazán szemügyre. Ashtonnak barna haja rendezetlenül állt, barna szemei pedig kedvesen figyeltek.
- Uhhh- viharzott ki egy igen magas barna hajú lány abból a helységből ahonnan az előbb kiszóltak - Hol van az a pokolfajzat?- nézett rá mérgesen.
- Biztos elaludt – emelte fel védekezően a kezeit.
- Ha bejön, kitekerem a nyakát – majd hirtelen felém fordult.
Azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány? A szemei szikrákat szórtak, majd varázsütésre ellágyult.
-Ooh – mért végig, majd hatalmas mosolyban tört ki – Te biztos a munka miatt jöttél.
- Igen –bólogattam hevesen.
- Akkor ne szöszöljünk, gyere velem – ragadta meg a karomat – Te pedig szólj a nagyságos úrnak, ha végre beért, hogy az irodámban várom.
Egy nem túl nagy, de még sem kicsi helységbe vezetett Kourtney . Ugyan olyan szép volt, mint a kávézó . Stílusos , elegáns , egyszerű, de fantasztikus .
- Be sem mutatkoztam – nyújtotta a kezét – Kourtneyt Ellis .
- Tiffany – szándékosan nem fedtem fel a családnevemet, mert akkor biztos egyből levágja ki is vagyok.
- Tiffany – ízlelgette a nevemet – Lenne pár kérdésem. Már ha nem probléma neked ?Gyere, üljünk le – mutatott egy kisebb kanapé felé.
- Csak nyugodtan – ültem le vele szembe.
- Először is dolgoztál már hasonló helyen, mint ez?
-Igen egy évig egy étteremben még Los Angelesben . Itt is vannak a papírjaim –vettem elő a táskából a dossziémat és átnyújtottam neki .
Éppen csak átlapozta majd újra, rám pillantott . Úgy néz rám mint ha a vesémbe látna és ez megijeszt . Még kérdezett pár dologról d, majd hosszan gondolkodni kezdet .
- Lenne még egy utolsó kérdésem – támasztotta meg az állát a kezével –Mennyire emlékszel a 16. születésnapodra?
- Ööö – azt se tudtam mit mondjak aznap elég rendesen kiütöttem magamat.
-C-c – csettegett a nyelvével – Ez nem jó jel. mert én az egészre emlékszem –mosolyodott el hirtelen.
Erre a kijelentésére leesett az állam.
Emlékszik? De honnan? Hogy került oda?
- Nem ismertél meg mi? Igaz akkor még platina szőke voltam – simított végig a haján nevetve – Kislány én fuvaroztalak haza az őrült nagynénéddel együtt.
- Uh de szégyellem magam – mondtam ki az első gondolatot, ami az eszembe jutott. Tény én csak fényképek alapján emlékszem néhány dologra. Amivel a tesóim erőszeretettel szekálnak.
- Ne tedd, bárkivel megeshet. A te családodra meg főleg jellemző. Az apád, Jared , és Denis is ilyen . Te egy vérbeli Clark vagy .De a munka –komorodott el .
Na, ebben a pillanatban teljesen kétségbe estem. Mi van, ha nem kapom meg az állást. Akkor mehetek vissza LA-be. Bele se akarok gondolni és a hely is tetszik. Ashton is szimpatikus, Kort is. Akarom ezt az állást.
-….már hetek óta tartogatom neked . – dőlt hátra elégedetten – Denis ezzel rágja a fülem vagy egy fél éve . - Köszönöm, köszönöm, köszönöm – ugrottam a nyakába, örömömbe.
- Na de beszéljünk a beosztásodról. Először délelőttös leszel Ashtonnal és …-Abban a pillanatban nyílt az ajtó ….
Helló mindenki :D
Itt is lenne a blog első része :) Reméljük tetszett nektek , próbáltuk szívünket lelkünket bele adni :) Köszönjük a feliratkozókat a pipákat és a hozzászólásokat is :D Nagyon jól estek és arról ne is beszéljünk , hogy megkaptuk az első díjunkat ( amit hamarosan ki is teszünk )♥ És ha már ide tévedtél hagyj nyomot magad után ;)
Imádunk titeket ♥
Brigi&Vikk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése