2014. július 9., szerda

Third chapter

Helló kedveseim :D

Hosszabb kihagyás után itt lenne a következő rész ! Elnézést a kihagyás miatt de rengeteg dolgunk , bajunk volt . De most már próbálunk majd rendszeresen részt hozni nektek :) Ezek után csak érdekesebb lesz a történet , szóval csak ajánlani tudom , hogy maradjatok velünk ;) Köszönjük a 4 feliratkozót és a pipákat ♥ Imádunk titeket :D
Nem is húzom tovább a szót , jó olvasást :D
Brigi&Vikk♥♥
UI: Cseréket szívesen fogadunk :D Chatbe írjon aki szeretne cserét :D

Az ismeretlen ismerős

~Tiffany~ 

~zene~

Nem hittem a szememnek. Ugyan az az igéző zöld szempár nézett az én kékeimbe. Egy kisebb mosolyra húzódott a szája, ennek hatására az én ajkaim és felfelé görbültek. Hangsúlyoznám csak egy kicsit. Még mindig tartom magam a "Nincs pasi  , nincs probléma " elvhez . Így kisebb az esély , hogy újra összetöri valaki a szívemet .
-.... és Harryvel - fejezte be Kourtney  - Ha életben marad ezek után - fonta össze a mellkasa előtt a kezét .
- Ne légy ilyen szigorú velem Kort - biggyesztette le az alsó ajkát. Istenem ezzel ölni is képes lenne.
- Ne csináld ezt - takarta el Kourtney a szemét nevetve - De büntetésből te fogod betanítani Tiffany-t - csapta össze a kezét, mint aki jól végezte dolgát.
Az állam a földet súrolta a meglepettségtől. Nem tudtam eldönteni, hogy most örüljek ennek az egésznek vagy sikítva rohanjak el. Félek, hogy a közelében nem tudnék normálisan viselkedni, túlságosan is hasonlít valakire a múltamból. Ugyan az a rossz fiús megjelenés, csábos mosoly.
De ő is csak egy srác, meg fogod járni, mint Vele - szólalt meg egy belső hang.
Pontosan igaza, van. Élég ciki dolog ez a szerelmi bánat téma ,mert időnként tök jól van az ember , azután pedig hirtelen eszébe jut , és egy pillanat alatt befordul .
- Uh de szar nekem - kapott a szívéhez majd egy csibészes mosolyt villantott.
- Gyorsan húzz, innen vagy még meggondolom magam - utasította Kort - Öltözz át , majd kint megvárunk .
Jó fiú módjára bólintott egyet, hirtelen rám nézett azokkal a gyönyörű szemeivel  , biccentett egyet és már ki is ment.
- Nekem viszont most mennem kell. Ha bármi problémád van, szólj a srácoknak. Ash mindenben segít, ahogy Harry is - kacsintott, mire csak nevetve a szememet forgattam.
Együtt léptünk ki a kis irodából, Kourtney egyből Ashton felé vette az irányt még én elő kaptam az Iphonomat és gyors sms-t pötyögtem.

"Munka pipa ;) 
                  xxT♥"
Rámentem a küldés gombra és már el is küldtem anyának, apának és az ikreknek. Egyből Mary jutott eszembe, utoljára tegnap este láttam az óta semmit sem tudok róla. Vajon talált munkát? Mi lehet vele?


Nem sokra rá jött is 2 üzenetem. Rutinosan oldottam fel a billentyű zárat és mentem rá az első olvasatlan üzenetre, apától jött .

"Büszke vagyok rád angyalkám :)"

Jó érzés töltött el , hogy büszke rám . Ez nekem rengeteget jelent , rá mindig felnéztem . Mondhatni ő a példaképem a saját erejéből ért el mindent . Egy kis zene stúdióból most LA, egyik legfelkapottabb helye az övé .Majd megnyitottam a következő üzenetet , meg se lepődtem anyától jött .

" Ez az én lányom, nem csalódtam benned én kicsi ördögöm ;) 
  Csak így tovább hiányzol nekünk és persze a srácoknak is ♥"

Könnyek szöktek a szemembe ahogy ezt a két sort olvastam . Sose gondoltam volna , hogy pár szó ennyire meg tud hatni engem . Sose voltam az a nagy lelkizős típus , csak Maryvel de akkor is ritkán .Abban a pillanatban ahogy újra elolvastam az üzeneteket tudatosult bennem milyen messze is vannak most tőlem . A könnyek még jobban kezdték szúrni a szemem , de nem fogok sírni mert erős vagyok . Én akartam eljönni , így ki kell bírnom és akkor a telefonom csörögni kezdett . Az én drága bátyám Elliot neve villogott a képernyőn és a hozzá rendelt kép amin boldogan mosolygunk a kamerába .
- Szia - próbáltam vissza tartani a kikívánkozó könnyeimet.
-Szia húgi - köszönt vissza Bradly - Na hol mutogatod magad ? - nevetett hangosan.
- Annyira hülye vagy - nevettem el magam én is - Képzeld sehol, sem egy kávézóban dolgozom.
- Bírni fogod? Mi lesz a körmeiddel? Nem félted őket.
- Brad ad vissza a telefonomat - hallottam meg végre Elliot hangját.
- Itt a papucs is most engedte el Holly - nem látom, de biztos forgatja azokat a gyönyörű szemeit.
- Amúgy Brad nem ciki egy kicsit, hogy a testvérednek 2 éve barátnője  van az egyetlen húgod pedig a saját lakásában él, távol Los Angeles-től ? Te pedig még otthon laksz és eddig volt talán 1 komoly kapcsolatod? - tettem fel a költői kérdést. Imádom szívni a vérét, de ez kölcsönös nálunk.
- Hosszú távon nincs senkim, de hidd el csak egy mosoly és minden csaj engem akar.
- Javíthatatlan vagy Bradly Clark - forgattam meg a szemem, de a mosoly ott bujkált bennem valahol.
- Nem is terveztem változni.
- Tiff nagyon büszkék vagyunk rád - szólt a telefonba Elliot elismerő hangon - Tudtam, hogy menni fog.
- Persze a mi húgunk ne várj mást - motyogott Brad aminek hatására hatalmas vigyor ült ki az arcomra.
Majd megláttam  Ashton intett nekem, hogy menjek oda.
- Srácok most le kell tennem de, ígérem, később beszélünk.
- Szeretünk - szólaltak meg egyszerre.
- Én is titeket - bontottam a vonalat.
A hátsó zsebembe tuszkoltam a telefont és elindultam Ashton felé. Abban a pillanatban lépett ki Harry is egy kis szobából. Egyetlen szóval tudnám jellemezni: nyálcsorgatóan szexi. Felsőtestét egy fehér ing fedte, ami a könyökénél fel volt hajtva láthatóvá téve a karján lévő tetoválásokat . Az ing felső három gombja nem volt begombolva így  szabad kilátást adott a mellkasára, és ha jól láttam ott is van tetoválása .Majd csak arra lettem figyelmes , hogy önelégülten mosolyog . Hát, persze hiszen majdnem tátott szájjal bámultam . Gyors léptekkel haladtam Ashton felé ügyelve arra , hogy még véletlenül se nézzek felé. Pedig vonzotta az ember tekintetét. De inkább Ashtonra pillantottam, aki hatalmas mosollyal fogadott.
- Örülök , hogy Kort téged vett fel - mosolygott - Na de csapjunk a lovak közé .Munka ruha meghatározottan nincs , csak egy kikötés lenne . Ne legyen túl laza utcai, de még sem  sznob és puccos .Pont, mint most - mért végig tetőtől talpig .
- Szoknya vagy nadrág - tettem fel egy egyszerű kérdést, ami először az eszembe jutott.
- Ha Harrynek akarsz kedvezni szoknya - fojtott el egy nevetést.
- Hah ha még a végén én is nevetni fogok - forgattam meg a szemeimet.
- Amúgy mind egy. Itt az itallap. Nézegesd, tanulmányozd, és ami nem megy, szólj Hazznek - majd már ott is hagyott.
Leültem az egyik fekete bárszékre a pult mögött és kinyitottam a kis mintás könyvet . A legtöbb ital a kávék közül sima ügy volt még a koktélokkal se lett volna nagy probléma , de volt néhány érdekes nevű ital
- Tudok segíteni cica - zavart meg egy mély rekedtes hang.
Felnéztem a könyvből és azt tapasztaltam ,hogy idegesítően közel volt az arca az enyémhez . A kezével tartotta az állát és magabiztos mosoly díszítette az arcát . Nem tetszett ez a túlzott magabiztosság , nekem pedig bekapcsolt a védekező reakcióm.
- Nem vagyok a cicád - köptem felé a szavakat.
. Rendbe akkor mit szeretnél? Édes, baby? - mosolygott még mindig mire csak a szememet forgattam.
- Majd megkérdezem Ashtont - túrta a hajamba.
- Nem , nem - tiltakozott és egyszerűen átugrott a pulton majd megállt közvetlen mögöttem . Kezeivel mellettem támaszkodott meg a pulton .
Az alkarjában megfeszültek az izmok ahogy tartotta magát nem tudtam levenni róla a tekintetemet .Napbarnított bőrén tökéletesen állt a fehér ing . Közelebbről jobban szemügyre tudtam venni a tetoválásait .Megakadt a szemem a jobb csuklóján "I can't chance "  ( Nem tudok változni ), majd feljebb vándorolt a tekintem . Különböző tetoválások díszítették még a karját ami mit nem mondjak nagyon jól nézett ki .Kíváncsi lettem arra miért csináltatta ? Mindig is kíváncsi voltam, sokszor ezért volt problémám.
- Ez - mutattam az egyik fura nevű italra - Gőzöm sincs, hogy kell.
Édes mosolyra húzódott a szája, amitől egy hatalmasat dobbant a szívem. Tiffany Clark állíts le magad, nem eshetsz bele.
- Rendbe, gyere, megmutatom, hogy kell- vezette óvatosan a kezét a csípőmre és tolni kezdett a kávé pult felé. Én pedig újra éreztem azt a furcsa bizsergő érzést  mint a reptéren. Ez pedig nagyon megijesztett engem. Miért van az, hogy próbálok küzdeni egy érzés ellen, de az még jobban a hatalmába kerít?
Az igazat megvallva egy rossz szavam se lehet most rá . Mindent megmutatott és elmagyarázott, amit nem tudtam . Sőt még azt is amit tudtam , de nem érdekelt , jó volt vele lenni . Magamra hagyott mivel egyre több ember érkezett és Ash nem bírta egyedül .Észre se vettem milyen gyorsan elrepült  az idő már öt óra van .Hirtelen a semmiből Ashton lépett mellém mosolyogva . Komolyan ez a srác mindig mosolyog ?
- Tiffany, ha gondolod, haza mehetsz - ült le mellém - Mára szerintem ennyi bőven elég volt.
- De Ashton semmit sem csináltam - nevettem el magam.
- Oh dehogy nem forgalmat hoztál a helynek - nevetett - Látod azokat a srácokat? - biccentett az egyik asztal felé ahol 3 helyes fiú ült - Csak miattad jöttek be.
- Olyan hülye vagy Ashton - csaptam játékosan a vállára.
- Komolyan rólad kérdezősködtek - nevetett hangosan.
- Ez vicces  LA-be lazán ide jöttek volna. Itt az emberek olyan távolság tartók. Tisztelet a kivételnek - néztem rá .
- Hát én se törzsgyökeres Londoni vagyok. Sydneyből jöttem  , tudod a kenguruk földjéről - ugratott.
Olyan bolond ez a srác, de előre érzem, jóban leszünk. Valahogy mindig is jobban kijöttem a fiúkkal, mint a lányokkal. Jó nem azt mondom, hogy nem voltak lány barátaim, mert ott van Mary is. De mivel 2 bátyám van valahogy mindig a fiús bandákba keveredtem.
-- Akkor holnap találkozunk kislány - ölelt magához (?!) Ami meglepett, de egyben jól is esett.
- Mi ez a nagy ölelkezés? És engem miért hagytok ki belőle? - sasszézott oda Harry hozzánk.
- Semmi - intéztem el egy szégyenlős mosollyal. Komolyan nem tudom, mi van velem, megőrjít ez a srác.- Holnap találkozunk srácok - intettem nekik és már el is hagytam az épületet.
Hívtam magamnak egy taxit , mert őszintén fogalmam sincs hol vagyok . Be kell szerezzek egy kocsit vagy kölcsön kérhetném Denis egyik autóját . Idő közben megérkezett a taxi , bepattantam és gyorsan lediktáltam a címemet . Vissza térve az autó ügyre . Beszélhetnék a nagyszüleimmel is akik itt élnek . Hahah ez egy igazán jó vicc volt Tiffany - veregetett vállon a belső énem . Annyira szeretjük egymást velük mint a kutyák a macskákat . Őszintén nem is érdekelnek , egyszer szükségem lett volna rájuk de cserben hagytak . Akkor ne is keressenek többet . Ahogy ezen gondolkodtam meg is érkeztem , kifizettem a fuvart és sietősen léptem ki a járműből .A házba beérve megcéloztam a liftet és mosolyogva szálltban be . Csodálatos érzés fogott el oda bent . Eddig minden tökéletes , van, lakásunk ahol élhetünk , munkánk . Felérve a szintünkre kicsit vacakoltam a kulcsokkal , de amikor beléptem isteni illat csapta meg az orromat .
- Mary - kiabáltam el magam miközben levettem a cipőmet és a blézeremet.
- Konyha - jött egyből a válasz.
Ledobtam a nappaliba a táskámat és a konyhába igyekeztem. Mikor Maryvel megláttuk egymást csak sikítani futottunk egymás felé. Nagyon boldogok voltam, és ahogy látom ő is.
- Remélem éhes vagy - fordult vissza a tűzhely felé még én leültem - A kedvencünket csinálom, spagetti és az én titkos szószom - kacsintott.
- Huha akkor nagyon jó a kedved. Mesélj!
- Nincs mit - nevette el magát - Inkább neked kéne, nem gondolod? - nézett rám azzal a mindent tudó tekintetével, amivel a zsigereimbe lát.
- Kezd te és utána mindent megtudsz - bólintottam.
- Hát reggel elmentem munkát keresni . Sok helyen egyből visszadobták a papírjaimat . Majd rátaláltam egy cuki kis állatkereskedésre . Na, most ott dolgozom . Minden simán ment , majdnem - hallgatott el .
- Mi az, hogy majdnem?  - szaladt a magasba az egyik szemöldököm.
- Hát az úgy volt, hogy el kellet, vigyem sétálni pár kutyát. Minden simán ment volna, ha az egyik kutya be nem dilizett volna Egyszer csak elkezdett futni és mivel nem számítottam rá magával rántott - nevette el magát kínosan - és rá estem egy srácra - temette bele a tenyerébe az arcát - Annyira ciki volt.
Hatalmas nevetés szakadt ki belőlem. Elképzeltem, ahogy Mary szerencsétlenkedik a kutyákkal.
- Azért ennyire nem vicces - nézett rám mérgesen.
- Jól van, igazad van - fogtam vissza magam - de nem tartod furcsának, hogy mióta betettük a lábunkat Londonba csak fiúkba "botladozunk „? - kuncogtam.

- Tényleg mesélj csak - ült le velem szembe az asztalhoz, én pedig újra felidéztem magamba a mai napot.....

*Mary*


Az ébresztőóra csörgésére ébredtem ezúttal. A nap nem ragyogta be a szobám minden egyes szegletét oly varázslatosan, mint tegnap. Hálás voltam, hogy tegnap este még gyorsan beállítottam a telefonomon a kis emlékeztetőt, hisz lehet, hogy fel se kelek akkor. Bár most is húzott vissza az ágy. "Gyere vissza, várok rád. Olyan meleg vagyok és pihe puha. Na, gyere már, csak 2 percre, utána mehetsz, megígérem."  Szerintem ezt sok mindenki tapasztalja néhány reggel. Na, jó ne hazudjunk, minden reggel. Nehézkes úgy a felkelés, hogy tudod, hogy az álom az egyik leggyönyörűbb hely a földön és a legszebb olyan megfoghatatlan dolog is a világban, amit Isten nekünk ajándékozhatott. Hisz senki nem bánthat minket, boldogok lehetünk, szerelmesek lehetünk. Úgy élhetjük mindennapjainkat, ahogy mi magunk elterveztünk. Bár ezt mondhattam volna én is, de engem egész éjjel rémálmok gyötörtek. Olyasfajta rémálmok, amiket a múltban sajnos átéltem. Riadva ültem fel az ágyból hajnali 3-kor úgy, hogy teljesen le voltam izzadva és könnyek csordultak le az arcomon. Amikor azt hiszed minden rendben és végre boldog lehetsz a múltad újra kísért téged. Nem hagy nyugodni. Dehogy még álmomban sem?!! Na, nem, ezt kikérem magamnak. Nagy nehezen aludtam utána vissza és pont mielőtt tényleg belezuhantam volna az álmomba Demi Lovato- Skyscraper  című száma eszembe juttatta, hogy nekem van egy munkám. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és rohantam a fürdőbe, hogy egy gyors zuhanyt vehessek. Olyan jól esett csak ott állni és érezni, ahogy a forró víz visszaverődik a bőrömön. Ilyenkor tudok tisztán gondolkodni és nem aggódok semmi miatt. Mint máskor most is igazi életmentőként hatott rám a vízcsobogás és a frissítő tusfürdő együttes ereje. Kiszaladtam a konyhába és egy kávé mellett próbáltam magam észhez téríteni. Utolsó kortyokat szürcsölgetve léptem be a szobámba, hogy felöltözzek. Némi zajt hallottam a másik szobából is, amiből arra következtettem, hogy Tiff is próbál felébredni. Szerencsére számítottam rá és mielőtt még elsiettem volna a munkába bevittem a szobájába egy bögreforró kávét és leraktam az éjjeliszekrényére. A szeme csukva volt és haja félig az arcát takarta. Még álmába is szép volt, nem csoda, hogy mindenki oda van érte. Gyorsan nyomtam egy puszit az arcára mire nyögött egyet. Ez az az állapot mikor tudsz is magadról meg nem is. Oda szóltam neki, hogy leléptem és már kint is voltam a házból. Nagy léptekkel igyekeztem le a lépcsőn. Az út szélén állva a nagy szélben próbáltam leinteni egy taxit, de nem igazán sikerült. Kb. minden második ember fogyatékosnak nézhetett, ahogy legnagyobb tudásom szerint próbáltam fütyülni és integetni, hogy vegyenek már észre. Az idő rohan én pedig késésben voltam. Úgy 5 perc múlva megállt egy taxi 1-2 méterrel mellettem és a házunk valamelyik lakosát rakta ki. Én persze úgy csaptam le a járműre, mint kisgyerek a cukorra. Láttam, hogy egy 50 év körüli nő is elindult az autó irányába, de nem érdekelt. Magamnak akartam és az enyém is lett. Mikor végre megérkeztem a megadott címre szaladtam befelé az üzletbe. Épp hogy csak beértem. Emily persze már rág bent várt. 
- Szia, Emily- köszöntem és rohantam be a dolgozóknak fenntartott helységbe hogy lerakjam a cuccaim. 
- Szia, Mary, mi újság? 
- Semmi. Kicsit nehezen indul a reggelem- mosolyogtam rá- Mit kell tennem?
- Hát nem lesz egy szimpatikus munka, de a hörcsög ketrecre ráférne egy kis takarítás- valahogy éreztem, hogy ez a mai napom csak rosszabb lesz.
- Rendben-sóhajtottam. A pult mögül előkerestem egy nagy gumikesztyűt, egy kötényt és elindultam a ketrec felé. Már messziről bűzlött.
Miért kell ilyen büdösnek lennie? Nem baj Mary kibírod, gyerünk, nem nagy dolog. 
Mondogattam magamnak hátha jobb lesz és neki láttam kiszedni a hörcsögök által piszkított faforgácsot. Szörnyű volt. Még a kesztyűn keresztül is éreztem a kakijuk kellemetlen érintését. Annyira undorító. Pfuj! Vagy 20 percig takarítottam az üveget, azt a kis kereket, amin mindig futkosnak, kimostam az itatójukat, friss vizet raktam, kimostam az etetőt, minden lehetséges helyen megtakarítottam a ketrecet. 
- Végeztem- kiáltottam fel és kezeimet a magasba tartva nyújtózkodtam. Olyan jól esett kimondani. A főnököm persze annyira bele volt mélyülve a papírmunkába, hogy meg sem hallotta szavaimat. Helyette inkább bementem a dolgozói szobába és csináltam egy kis epres teát és kerestem hozzá kekszet. 
- Ha már London, tartsuk be az angliai teadélutáni szokásokat. Igaz még nincs délután, de ugyan olyan jól fog esni. 
- Oh, Mary, köszönöm! Nagyon rendes tőled, azt hiszem, rám fér most egy pár perces pihenés. Ki is rakom, a rögtön jövök táblát. Szerintem mindketten megérdemlünk egy kis pihenést- kacsintott és már tette is, amit mondott. Leültünk majd nagy fecsegésbe kezdtünk. 
- Mesélj magadról, alig tudok rólad valamit- biztatott. 
- Hát nem hiszem, hogy nagyon izgalmas lesz a mondókám, de legyen- mosolyogtam rá.
- Kíváncsian várom. Ígérem, utána én is mesélek néhány dolgot magamról- kacsintott.
- Hát Los Angelesből költöztem ide a legjobb barátnőmmel, Tiffanyval. Mindkettőnknek elege lett mindenből és felejteni akartuk a múltunkat. Így hát összeszedtük a sátorfánkat és elindultunk. Itt a barátnőm nagynénje várt minket, aki itt él, így szállást biztosított nekünk. Hú, mit is mondjak- nevettem el magam- otthon a szüleimmel és a bátyámmal laktam egy házban, de L.A-ben még vár rám a nagymamám is. Tündéri nőszemély, biztos kedvelnéd. Igazából a nevem is róla kaptam- mosolyodtam el alig láthatóan és azt vettem   észre, hogy a főnök milyen áhítattal figyeli az én kis történetem. Jól esett valakinek beszélni egy kicsit a dolgokról, kiereszteni a gőzt.
Kb. fél óra rizsázás után végül nagy levegőt vettem és azt mondtam:
- Így kerültem Londonba.
-  Wháó, neked aztán mozgalmas életed van 17 éves korod ellenére. Azt, amiért pedig eljöttél nagyon sajnálom. Szörnyű lehetett.
- Mindegy- sóhajtottam-, de inkább most mesélj te.
- Legyen, de előre szólok, hogy halál unalmas lesz- nevette el magát. Látszott rajta, hogy már nem egy mai fiatal. A kis ráncocskái az arcán összefutottak-, Nos, én sem vagyok eredeti londoni lakos. Még 10 éves koromban költöztünk ide a nagyapámmal és a bátyámmal San Francisco-ból. A szüleink kezdetekben nem tudtak velünk jönni, mert nem tudták otthagyni a munkahelyüket. Akkoriban nagyon nehéz volt találni egy munkahelyet, mondjuk, azt hiszem ez most is így van. Később, amikor végre kaptak Londonban is állást ők is utánunk jöttek. Aztán cseperedtünk és cseperedtünk. A bátyám és én a mai napig nagyon közel állunk egymáshoz és segítjük a másikat. De erre szükség is van és szükség volt is mindig. Főképp, amikor a költözés után 6 évvel elkezdett betegeskedni a nagypapám, majd pár hónap elteltével, amikor már nem bírta tovább a harcot örökre eltávozott tőlünk. Nem volt másom csak Peter, hisz a szüleim éjjel-nappal dolgoztak, hogy képesek legyenek minket eltartani. A főiskolán ismerkedtem meg életem szerelmével, akivel 2 gyönyörű gyermekünk van, Jenni és Jeff. Ők ikrek és 10 évesek. Imádom őket, annyira angyaliak, de egyben kis ördögök is. Amikor dolgozok, általában a bátyám fia vigyáz rájuk. Ő már idősebb és ő az egyetlen személy, akinek szót fogadnak a srácok. Van, egy varázsa biztos vagy nem tudom. Néha irigy vagyok, hogy gyorsabban dugja őket ágyba, mint én. Majd egyszer bemutatlak neki.
- Rendben- egyeztem bele egy mosoly keretében.
- Nos, azt hiszem ideje visszatérni a munkához. Köszönöm a teát és a beszélgetést.
- Én köszönöm.
- Gyere ide- húzott oda magához és megölelt- Erős lány vagy te Mary és nagyon jó ember, soha ne hagyd el magad az a lényeg- súgta a fülembe. Szorítottam egy kicsit az ölelésen jelezve. hogy mennyire hálás vagyok mindenért.
- El tudnád vinni a kutyákat egy kicsit? Max tíz percre, csak rám még vár egy kis papírmunka.
- Hát, persze-, indultam is a kutyákhoz, akik már nagyon izgatottak voltak. Előkerestem a pórázt és indultam. Kint eléggé fújt a szél így a hajam mindig a számban landolt. Elvittem a kutyákat a parkba, mert ott mindig nyugodtabbak kicsit. Gondolom, mert ott nincsenek autók. Kellemesen sétálgattam, amikor éreztem, hogy beleléptem valamibe, ami a cipőm alatt kilapult. Félve néztem le, mert már titkon belül tudtam, hogy kutya szarba léptem. Amikor valóban megbizonyosodtam róla elkiáltottam magam. Szerintem mindenki hülyének nézett, de nem érdekelt. Dühtől forrva indultam vissza a bolthoz. Amikor Emilynek elmondtam mi is történt ő hatalmas kacagásba tört ki.
- Ne haragudj, nem kéne nevetnem, de olyan röhejes- mondta hahotázása közben.
- Nevess csak nyugodtan. Ez a mai nap már úgy sem lehet rosszabb.
- Soha ne mondd, hogy soha- kezdett megint jóízűen nevetni- a jó hír, hogy mára végeztél.
Találkozunk holnap.
- Rendben- mondtam és már szedtem is a cuccom, hogy minél előbb haza érjek.
Siettem ki a főútra, hogy taxit foghassak, de megint nem akart szerencsém lenni.
Kezdem már nagyon, de nagyon unni, hogy ilyen béna vagy Mary Pilsen. Szedd már össze magad!
Így is tettem, végre erőt vettem magamon és kézzel, lábbal azon voltam, hogy fütyüljek egy nagyot. Ami azt illeti sikerült is, egy kis apró hibát leszámítva. A rohadt taxi belement a pocsolyába, aminek köszönhetően persze engem szépen lelocsolt a szutykos vízzel. Az arcom, a hajam, a ruhám, mindenem olyan lett.
- Bocs- persze a gyöké sofőr csak ennyit tudott mondani.
- Hú, ez aztán a nagy sajnálat- motyogtam halkan, majd beszálltam a kocsiba.
- Vigyen a Jermyn St-re.
- Oké- mondta és már indult is. Mikor megérkeztünk kifizettem a pénzt és már indultam is befelé s házba. Siettem föl a negyedikre, hogy minél előbb megszabadulhassak a ruháimtól és vegyek egy forró zuhanyt. Miután lefürödtem felvettem egy kényelmes ruhát és bekaptam két falat fánkot. Alig volt délután három óra és én pedig unatkoztam. Gyorsan bementem a gardróbba, hogy keresek magamnak egy táskát. De ez nem is a mai nap lett volna, hogyha az égő nem ég ki és én nem verem be a fejem a polcba.
-A francba!- kiáltottam mérgesen. Persze senki nem hallotta mivel egy szekrényben voltam, kettő tök üres volt a ház.
El akartam menni egy kicsit kikapcsolódni, így elindultam arra a helyre ahol Tiff dolgozott, hogy meglepjem. Ezúttal inkább gyalog mentem. Nem akartam eljátszani megint a történetet a taxival. Közelebb volt, mint gondoltam. Irigyeltem Tiffanyt, amiért ilyen is közel van a munkahelye a lakásunkhoz képest.
Megálltam a bejárat előtt és csodálkozva emeltem fel a napszemüvegem milyen kis otthonos és szerény hely ez, nem csoda hogy ennyi ember szereti. Már az megnyugvást nyújt az embernek, hogy ilyen helyen van. Beléptem az ajtón és megcsapott az ételek illata. Imádtam, ezért jó mélyen bele is szívtam a levegőbe. Szerintem mindenki hülyének nézett, de nem érdekelt. Árgus szemekkel figyeltem, hogy  vajon hol lehet Tiff, amikor megpillantottam a pultnál, és oda settenkedtem.
- Helló Szépség- hajoltam előre.
- Úristen, Mary! Hát te mit keresel itt?- kérdezte és már ölelt is magához.
- Meg akartalak lepni, tudod elég hosszú napom volt és szükségem van a második legjobb barátomra: az ALKOHOLRA.
- Te alkesz- nevette el magát- ülj le máris kevertetek neked egy koktélt.
Leültem és elkezdtem vizslatni az étlapot. Két percet sem kellett várnom, amikor elém rakták az epres koktélom.
- Hmm. Isteni- mondtam az első korty után Tiffnek aki ott állt felettem- mesélj milyen a munka.
- Nagyon jó, nagyon tetszik-mosolyodott, el- el sem fogod hinni ki a betanítóm- súgta oda.
- Ki az? Mondd el, gyerünk, ne kínozz!
-A repteres srác.
- Mi van?
- Igen, ő az.
- Igéző zöld szempár, fürtös haj, kidolgozott testre gondolsz? - kérdeztem kíváncsian.
- Hányszor kell, még elmondanom mire felfogod Mary, hogy ő az?!!
- Jó na, de ez mekkora mázli már. Ez nem lehet véletlen.
- Ez egyáltalán nem jó Mary- mondta miközben szorgosan törölgette a pultot. Én nem akarok pasit, de ez a srác engem kikészít.
- Nyugi van, majd csak túléled, és ne mondd, hogy nem élvezed- nevettem el magam és inkább bele is kortyoltam az italomba, ne hogy találkoznom kelljen a barátnőm "megöllek" tekintetével.
- Mennem kell vissza a konyhára, de te iszogass és harapj valamit- mondta.
- Rendben, puszi.
Tovább nézegettem az étlapot, amikor egy pincér állt meg előttem és elém rakott egy vodkanarancsot.
- Elnézést, ez tévedés lesz, én nem rendeltem ilyen italt.
 - Nem  az, a pult másik végén ülő férfi küldi önnek- meg se tudtam szólalni már el is ment így én kíváncsian a pult másik irányába fordítottam a fejem.
                                                        *Szent szar. Ez a parkos csávó*
- Egészség - emelte fel a poharát.
- Egészségedre- mondtam zavaromban, felemeltem én is a poharat, majd pedig belekortyoltam.
- Nem is tudtam, hogy ide jársz-csúszott oda mellém.

*Anyám, milyen rohadt jó illata van. Mary szedd össze magad. Nincs pasi, a múltkori után még várhat!!*




- Eddig nem is. A barátnőm nem régóta dolgozik itt, gondoltam meglátogatom.
- Értem. Szóval, amíg a barátnőd itt pincérkedik és pultokat töröl, te addig kutyákat sétáltatsz és embereket löksz fel a parkban. Menő- nevette el magát. Annyira aranyosan nevetett, hogy egy pillanatra el is felejtetten mit kérdeztek előbb tőlem.
- Jó, sajnálom, tényleg nem direkt löktelek fel és sajnálom, hogy rád estem-mondtam ártatlanul.
- Semmi baj, szeretek alul lenni-mondta halkan és csábos mosolyt biggyesztett arcára.
- Perverz vagy- nevettem el magam.
- De ez tetszik neked, ahogy én is-kacsintott.
 Istenem. Ez a csávó engem kiidegel. Muszáj, h ennyire vonzódjak hozzá? Nem kéne beleszeretni. Csak egyszerűen légy bunkó.
- Tévedsz Jake, ha ezt hiszed.
- Tényleg? Tudod, ha nem vonzódnál hozzám, nem jegyezted volna meg a nevem-újabb csábos mosoly.
- Te hülye vagy és a magyarázatod is az- mosolyogtam.
- Gyönyörű a mosolyod- nézett a szemembe az ő gyönyörű kék szemeivel. Majdnem elolvadtam és féltem attól, hogy melyik pillanatban esek le a székről. Mélyen merengtünk egymás szemébe és én már nem bírtam tovább.
- Ki kell mennem a mosdóba- törtem meg a csendet. Ha ezt most nem mondtam volna, akkor talán oda ugrok és megcsókolom és erre nem volt szükségem. 
- Siess- szólt oda.
Beléptem a mosdóba és megálltam a tükör előtt. 
Nem lehet Mary, te is tudod.
Csak álltam a tükör előtt és néztem magam. Eszembe jutottak a régi emlékek, a fájdalmak. Összerezzentem, szemeimbe könnyek folytak, a szám remegésbe kezdett. Gyorsan összekaptam magam és megmostam az arcom. Vittem fel egy kis alapozót és szempillaspirált, hogy ne látszódjon az előző kitörésem.
Ahogy kiléptem az ajtón a pultra néztem, de Jake már nem ült ott. Alig láthatóan, de elszomorodtam. Kedveltem őt, kedves fiúnak tűnt.
- Itt vagyok gyönyörűm- szólt valaki az egyik közeli bokszból - Átültem ide, hogy tudjunk enni is valamit. 
- Minek szólítottál az előbb Jake?- kérdeztem miközben helyet foglaltam vele szemben. 
- Jól hallottad. Gyönyörűm- mondta miközben előre hajolt.
- Pff, csak, hogy én nem engedtem meg- mondtam miközben beleharaptam abba a sült krumpliba amit Jake rendelt nekem. 
- Hát nem is kell hozzá az engedélyed, ja és ez a harapás nagyon szexi volt gyönyörűm. 
- Ha azt akarod, hogy ne egyek folytasd csak- néztem kedvesen, de egyben fenyegetően rá.
- Befejeztem gyönyörűm. Mesélj, mióta laksz itt, még nem is láttalak a környéken, mostanában pedig mindig összefutunk.
- Először is az a mindig jó lesz kettőnek is, másodszor pedig nem régóta költöztünk ide a legjobb barátnőmmel L.A-ből.
- Most szórakozol velem? L.A-ben laktál, de átköltöztél Londonba? Remélem, nagyon jó indokod van rá.
- Tudod, csak szabadulni akartam. Nem tudtam volna tovább ott élni, nem tudtam volna túltenni magam a sok rossz dolgon, hiszen kötött volna a múlt. Én pedig ezt nem akartam. El akartam menekülni és lehet, hogy most nem értesz velem egyet és úgy gondolod, hogy a múlttal szembe kell nézni és nem elmenekülni, de elég nehéz úgy élni az életed, ha közben bárhova mész ismernek és tudják a múltad. Folyton az járt az eszembe, hogy az emberek figyelnek és ettől depressziós lettem. Nem akartam elrontani 17 évesen az életemet és nem akartam tönkremenni. Itt, Londonban, ha elsétálok, valaki mellett nem félek attól, hogy elítél a múltam miatt, mert nem ismernek és ez jó... Most biztosan hülyének tartasz- sütöttem le szemeim. Egy pillanat alatt megnyíltam a szemben ülő személynek, akit tegnap láttam először és akkor is úgy, hogy ráestem, most pedig beengedtem az életembe.
- Egyáltalán nem. Meg tudlak érteni. Mindenkinek meg van a maga kis története, ami tele van jóval és rosszal. Azt hiszem, csodállak. Csodállak, mert ezek után, bármi is történt veled, talpra tudtál állni, és csodállak, azért mert ott tudtad hagyni a szeretteid és voltál olyan bátor, hogy eljöttél egy teljesen idegen városba, azért hogy új életet kezdj, és itt válts valóra az álmaid egy másik kontinensen, távol az otthonodtól. Szóval nem, nem tartalak hülyének- rám nézett és akaratlanul is elmosolyodtam, amit ő is viszonzott.
- Gyönyörűm.
- Nem bírtad volna ki, hogy ne mond ügye?- nevettem el ismét magam. Én magam is meglepődtem milyen hatással van rám.
- Őszintén? Nem. Nem bírtam volna ki és nem is akartam volna ne mondani -arcrezzenés nélkül mondta, mintha ő úgy gondolná, hogy az, hogy engem így szólít, az a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Megőrjítesz- néztem fel rá és próbáltam nem mosolyogni.
- Ez volt a cél- hajolt ismét közelebb annyira, hogy ismét megcsapott a parfümje illata. Azt hiszem meg tudtam volna szokni.
- Most mennem kell Jake- álltam fel az asztaltól.
- Kikísérlek-mondta és már vette is fel a kabátját. Előre ment és ajtót nyitott nekem. Aranyos volt, ahogy kezével meghajolt, mikor kiléptem az ajtón.
- Hülye vagy- szóltam neki oda viccesen.
- Tudod, te teszed ezt velem - súgta hátulról a fülembe. A hasam görcsbe rándult, a kis pillangók repdesni kezdtek, bőröm pedig libabőrős lett, szívem verése pedig felgyorsult így a levegőt is nehezebben vettem, gyorsan ajkaimba haraptam, hogy ne legyen olyan feltűnő zavaros lélegzetvételem, amit sajnos ő is észrevett.
- Felizgatlak, nem igaz Mary?- csábosan mosolygott-, de ne aggódj, te is engem, főképp, amikor így harapdálod az ajkad. Kontrollálnom kell magamat.
- Te hülye vagy- suttogtam. Ezt a két szót is alig bírtam kimondani attól a gombóctól, ami a torkomban csüngött az idegességtől. 
- Csak ennyit tudsz nekem mondani Mary?- imádtam, amikor kimondta a nevem. Az egész testem beleborzongott olyankor. 
- Erre nem tudok mást mondani.
- Akkor gyere el velem ma este randizni gyönyörűm.
- Ki van zárva- nevettem el magam.
- Miért is?- kérdezte kíváncsian.
- Az mindegy. Nem fogok veled randizni, menni Jake.
- Oh, én már tudom is az okát- mosolyodott el magabiztosan.
- Igen? Erre kíváncsi vagyok, beavatnál- tettem keresztbe a kezem a mellkasomon és akaratlanul beleharaptam az ajkamba. Ezt váltotta belőlem ki.
- Nos, azért nem akarsz eljönni, randizni velem gyönyörűm, mert félsz, hogy még ma este halálosan belém szeretsz- kacsintott miközben szexin végig húzta hüvelykujját alsó ajkain.
- Hát te hülye vagy- nevettem el magamat.
- Igen, ezt a mai este folyamán már elmondtad párszor.
- Nem azért nem megyek el veled randizni, mert félek, hogy beléd szeretek. Ez hülyeség. Gondolom a nagy magabiztosságod közepette eszedbe sem jutott, hogy mondjuk, nem vagy az estetem, igaz? 
- Őőő, nem. És tudod miért, azért mert nem így van. Oda vagy értem, belepirulsz, ha a füledbe súgok valamit és az ajkaid harapdálod, ami mellesleg engem készít ki.
- Tévedsz-mondtam ismét nehézkesen.
- Bizonyítsd. Ezt csak úgy tudod bizonyítani, ha eljössz velem randizni és nem szeretsz belém, amit mellesleg kétlek. De ha nem egyezel bele a randiba, tudni fogom, hogy ettől félsz, vagy lehet, hogy már most is belém szerettél gyönyörűm?

- Tudod mit? Lehet, hogy elmegyek, lehet, hogy nem. De ha el is megyek, akkor viszem a barátnőmet is szóval hozz egy másik srácot. Nem ígérek semmit, csak, hogy neked szarabb legyen drágaság. Ha el is megyünk, akkor, 9-kor találkozunk a a Jermyn Streeti lakásomon - azzal pedig magabiztosan eljöttem onnan. Úgy döntöttem nem megyek el, de muszáj volt ezt mondanom, különben még holnap reggel is ott beszélgetnénk és ezt nem akartam. Főképp amiatt, hogy olyan dolgokat mondott, amik talán teljesen igazak. Így csak magabiztosan elsétáltam, fogtam egy taxit és haza indultam, de egy pillanatra sem néztem vissza az ott álló személyre, Jakere. 











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése