Third chapter

Helló kedveseim :D

Hosszabb kihagyás után itt lenne a következő rész ! Elnézést a kihagyás miatt de rengeteg dolgunk , bajunk volt . De most már próbálunk majd rendszeresen részt hozni nektek :) Ezek után csak érdekesebb lesz a történet , szóval csak ajánlani tudom , hogy maradjatok velünk ;) Köszönjük a 4 feliratkozót és a pipákat ♥ Imádunk titeket :D
Nem is húzom tovább a szót , jó olvasást :D

Brigi&Vikk♥♥

UI: Cseréket szívesen fogadunk :D Chatbe írjon aki szeretne cserét :D

Az ismeretlen ismerős

~Tiffany~ 

~zene~

Nem hittem a szememnek. Ugyan az az igéző zöld szempár nézett az én kékeimbe. Egy kisebb mosolyra húzódott a szája, ennek hatására az én ajkaim és felfelé görbültek. Hangsúlyoznám csak egy kicsit. Még mindig tartom magam a "Nincs pasi  , nincs probléma " elvhez . Így kisebb az esély , hogy újra összetöri valaki a szívemet .

-.... és Harryvel - fejezte be Kourtney  - Ha életben marad ezek után - fonta össze a mellkasa előtt a kezét .

- Ne légy ilyen szigorú velem Kort - biggyesztette le az alsó ajkát. Istenem ezzel ölni is képes lenne.

- Ne csináld ezt - takarta el Kourtney a szemét nevetve - De büntetésből te fogod betanítani Tiffany-t - csapta össze a kezét, mint aki jól végezte dolgát.

Az állam a földet súrolta a meglepettségtől. Nem tudtam eldönteni, hogy most örüljek ennek az egésznek vagy sikítva rohanjak el. Félek, hogy a közelében nem tudnék normálisan viselkedni, túlságosan is hasonlít valakire a múltamból. Ugyan az a rossz fiús megjelenés, csábos mosoly.

De ő is csak egy srác, meg fogod járni, mint Vele - szólalt meg egy belső hang.

Pontosan igaza, van. Élég ciki dolog ez a szerelmi bánat téma ,mert időnként tök jól van az ember , azután pedig hirtelen eszébe jut , és egy pillanat alatt befordul .

- Uh de szar nekem - kapott a szívéhez majd egy csibészes mosolyt villantott.

- Gyorsan húzz, innen vagy még meggondolom magam - utasította Kort - Öltözz át , majd kint megvárunk .

Jó fiú módjára bólintott egyet, hirtelen rám nézett azokkal a gyönyörű szemeivel  , biccentett egyet és már ki is ment.

- Nekem viszont most mennem kell. Ha bármi problémád van, szólj a srácoknak. Ash mindenben segít, ahogy Harry is - kacsintott, mire csak nevetve a szememet forgattam.

Együtt léptünk ki a kis irodából, Kourtney egyből Ashton felé vette az irányt még én elő kaptam az Iphonomat és gyors sms-t pötyögtem.

"Munka pipa ;) 

                  xxT♥"

Rámentem a küldés gombra és már el is küldtem anyának, apának és az ikreknek. Egyből Mary jutott eszembe, utoljára tegnap este láttam az óta semmit sem tudok róla. Vajon talált munkát? Mi lehet vele?

Nem sokra rá jött is 2 üzenetem. Rutinosan oldottam fel a billentyű zárat és mentem rá az első olvasatlan üzenetre, apától jött .

"Büszke vagyok rád angyalkám :)"

Jó érzés töltött el , hogy büszke rám . Ez nekem rengeteget jelent , rá mindig felnéztem . Mondhatni ő a példaképem a saját erejéből ért el mindent . Egy kis zene stúdióból most LA, egyik legfelkapottabb helye az övé .Majd megnyitottam a következő üzenetet , meg se lepődtem anyától jött .

" Ez az én lányom, nem csalódtam benned én kicsi ördögöm ;) 

  Csak így tovább hiányzol nekünk és persze a srácoknak is ♥"

Könnyek szöktek a szemembe ahogy ezt a két sort olvastam . Sose gondoltam volna , hogy pár szó ennyire meg tud hatni engem . Sose voltam az a nagy lelkizős típus , csak Maryvel de akkor is ritkán .Abban a pillanatban ahogy újra elolvastam az üzeneteket tudatosult bennem milyen messze is vannak most tőlem . A könnyek még jobban kezdték szúrni a szemem , de nem fogok sírni mert erős vagyok . Én akartam eljönni , így ki kell bírnom és akkor a telefonom csörögni kezdett . Az én drága bátyám Elliot neve villogott a képernyőn és a hozzá rendelt kép amin boldogan mosolygunk a kamerába .

- Szia - próbáltam vissza tartani a kikívánkozó könnyeimet.

-Szia húgi - köszönt vissza Bradly - Na hol mutogatod magad ? - nevetett hangosan.

- Annyira hülye vagy - nevettem el magam én is - Képzeld sehol, sem egy kávézóban dolgozom.

- Bírni fogod? Mi lesz a körmeiddel? Nem félted őket.

- Brad ad vissza a telefonomat - hallottam meg végre Elliot hangját.

- Itt a papucs is most engedte el Holly - nem látom, de biztos forgatja azokat a gyönyörű szemeit.

- Amúgy Brad nem ciki egy kicsit, hogy a testvérednek 2 éve barátnője  van az egyetlen húgod pedig a saját lakásában él, távol Los Angeles-től ? Te pedig még otthon laksz és eddig volt talán 1 komoly kapcsolatod? - tettem fel a költői kérdést. Imádom szívni a vérét, de ez kölcsönös nálunk.

- Hosszú távon nincs senkim, de hidd el csak egy mosoly és minden csaj engem akar.

- Javíthatatlan vagy Bradly Clark - forgattam meg a szemem, de a mosoly ott bujkált bennem valahol.

- Nem is terveztem változni.

- Tiff nagyon büszkék vagyunk rád - szólt a telefonba Elliot elismerő hangon - Tudtam, hogy menni fog.

- Persze a mi húgunk ne várj mást - motyogott Brad aminek hatására hatalmas vigyor ült ki az arcomra.

Majd megláttam  Ashton intett nekem, hogy menjek oda.

- Srácok most le kell tennem de, ígérem, később beszélünk.

- Szeretünk - szólaltak meg egyszerre.

- Én is titeket - bontottam a vonalat.

A hátsó zsebembe tuszkoltam a telefont és elindultam Ashton felé. Abban a pillanatban lépett ki Harry is egy kis szobából. Egyetlen szóval tudnám jellemezni: nyálcsorgatóan szexi. Felsőtestét egy fehér ing fedte, ami a könyökénél fel volt hajtva láthatóvá téve a karján lévő tetoválásokat . Az ing felső három gombja nem volt begombolva így  szabad kilátást adott a mellkasára, és ha jól láttam ott is van tetoválása .Majd csak arra lettem figyelmes , hogy önelégülten mosolyog . Hát, persze hiszen majdnem tátott szájjal bámultam . Gyors léptekkel haladtam Ashton felé ügyelve arra , hogy még véletlenül se nézzek felé. Pedig vonzotta az ember tekintetét. De inkább Ashtonra pillantottam, aki hatalmas mosollyal fogadott.

- Örülök , hogy Kort téged vett fel - mosolygott - Na de csapjunk a lovak közé .Munka ruha meghatározottan nincs , csak egy kikötés lenne . Ne legyen túl laza utcai, de még sem  sznob és puccos .Pont, mint most - mért végig tetőtől talpig .

- Szoknya vagy nadrág - tettem fel egy egyszerű kérdést, ami először az eszembe jutott.

- Ha Harrynek akarsz kedvezni szoknya - fojtott el egy nevetést.

- Hah ha még a végén én is nevetni fogok - forgattam meg a szemeimet.

- Amúgy mind egy. Itt az itallap. Nézegesd, tanulmányozd, és ami nem megy, szólj Hazznek - majd már ott is hagyott.

Leültem az egyik fekete bárszékre a pult mögött és kinyitottam a kis mintás könyvet . A legtöbb ital a kávék közül sima ügy volt még a koktélokkal se lett volna nagy probléma , de volt néhány érdekes nevű ital

- Tudok segíteni cica - zavart meg egy mély rekedtes hang.

Felnéztem a könyvből és azt tapasztaltam ,hogy idegesítően közel volt az arca az enyémhez . A kezével tartotta az állát és magabiztos mosoly díszítette az arcát . Nem tetszett ez a túlzott magabiztosság , nekem pedig bekapcsolt a védekező reakcióm.

- Nem vagyok a cicád - köptem felé a szavakat.

. Rendbe akkor mit szeretnél? Édes, baby? - mosolygott még mindig mire csak a szememet forgattam.

- Majd megkérdezem Ashtont - túrta a hajamba.

- Nem , nem - tiltakozott és egyszerűen átugrott a pulton majd megállt közvetlen mögöttem . Kezeivel mellettem támaszkodott meg a pulton .

Az alkarjában megfeszültek az izmok ahogy tartotta magát nem tudtam levenni róla a tekintetemet .Napbarnított bőrén tökéletesen állt a fehér ing . Közelebbről jobban szemügyre tudtam venni a tetoválásait .Megakadt a szemem a jobb csuklóján "I can't chance "  ( Nem tudok változni ), majd feljebb vándorolt a tekintem . Különböző tetoválások díszítették még a karját ami mit nem mondjak nagyon jól nézett ki .Kíváncsi lettem arra miért csináltatta ? Mindig is kíváncsi voltam, sokszor ezért volt problémám.

- Ez - mutattam az egyik fura nevű italra - Gőzöm sincs, hogy kell.

Édes mosolyra húzódott a szája, amitől egy hatalmasat dobbant a szívem. Tiffany Clark állíts le magad, nem eshetsz bele.

- Rendbe, gyere, megmutatom, hogy kell- vezette óvatosan a kezét a csípőmre és tolni kezdett a kávé pult felé. Én pedig újra éreztem azt a furcsa bizsergő érzést  mint a reptéren. Ez pedig nagyon megijesztett engem. Miért van az, hogy próbálok küzdeni egy érzés ellen, de az még jobban a hatalmába kerít?

Az igazat megvallva egy rossz szavam se lehet most rá . Mindent megmutatott és elmagyarázott, amit nem tudtam . Sőt még azt is amit tudtam , de nem érdekelt , jó volt vele lenni . Magamra hagyott mivel egyre több ember érkezett és Ash nem bírta egyedül .Észre se vettem milyen gyorsan elrepült  az idő már öt óra van .Hirtelen a semmiből Ashton lépett mellém mosolyogva . Komolyan ez a srác mindig mosolyog ?

- Tiffany, ha gondolod, haza mehetsz - ült le mellém - Mára szerintem ennyi bőven elég volt.

- De Ashton semmit sem csináltam - nevettem el magam.

- Oh dehogy nem forgalmat hoztál a helynek - nevetett - Látod azokat a srácokat? - biccentett az egyik asztal felé ahol 3 helyes fiú ült - Csak miattad jöttek be.

- Olyan hülye vagy Ashton - csaptam játékosan a vállára.

- Komolyan rólad kérdezősködtek - nevetett hangosan.

- Ez vicces  LA-be lazán ide jöttek volna. Itt az emberek olyan távolság tartók. Tisztelet a kivételnek - néztem rá .

- Hát én se törzsgyökeres Londoni vagyok. Sydneyből jöttem  , tudod a kenguruk földjéről - ugratott.

Olyan bolond ez a srác, de előre érzem, jóban leszünk. Valahogy mindig is jobban kijöttem a fiúkkal, mint a lányokkal. Jó nem azt mondom, hogy nem voltak lány barátaim, mert ott van Mary is. De mivel 2 bátyám van valahogy mindig a fiús bandákba keveredtem.

-- Akkor holnap találkozunk kislány - ölelt magához (?!) Ami meglepett, de egyben jól is esett.

- Mi ez a nagy ölelkezés? És engem miért hagytok ki belőle? - sasszézott oda Harry hozzánk.

- Semmi - intéztem el egy szégyenlős mosollyal. Komolyan nem tudom, mi van velem, megőrjít ez a srác.- Holnap találkozunk srácok - intettem nekik és már el is hagytam az épületet.

Hívtam magamnak egy taxit , mert őszintén fogalmam sincs hol vagyok . Be kell szerezzek egy kocsit vagy kölcsön kérhetném Denis egyik autóját . Idő közben megérkezett a taxi , bepattantam és gyorsan lediktáltam a címemet . Vissza térve az autó ügyre . Beszélhetnék a nagyszüleimmel is akik itt élnek . Hahah ez egy igazán jó vicc volt Tiffany - veregetett vállon a belső énem . Annyira szeretjük egymást velük mint a kutyák a macskákat . Őszintén nem is érdekelnek , egyszer szükségem lett volna rájuk de cserben hagytak . Akkor ne is keressenek többet . Ahogy ezen gondolkodtam meg is érkeztem , kifizettem a fuvart és sietősen léptem ki a járműből .A házba beérve megcéloztam a liftet és mosolyogva szálltban be . Csodálatos érzés fogott el oda bent . Eddig minden tökéletes , van, lakásunk ahol élhetünk , munkánk . Felérve a szintünkre kicsit vacakoltam a kulcsokkal , de amikor beléptem isteni illat csapta meg az orromat .

- Mary - kiabáltam el magam miközben levettem a cipőmet és a blézeremet.

- Konyha - jött egyből a válasz.

Ledobtam a nappaliba a táskámat és a konyhába igyekeztem. Mikor Maryvel megláttuk egymást csak sikítani futottunk egymás felé. Nagyon boldogok voltam, és ahogy látom ő is.

- Remélem éhes vagy - fordult vissza a tűzhely felé még én leültem - A kedvencünket csinálom, spagetti és az én titkos szószom - kacsintott.

- Huha akkor nagyon jó a kedved. Mesélj!

- Nincs mit - nevette el magát - Inkább neked kéne, nem gondolod? - nézett rám azzal a mindent tudó tekintetével, amivel a zsigereimbe lát.

- Kezd te és utána mindent megtudsz - bólintottam.

- Hát reggel elmentem munkát keresni . Sok helyen egyből visszadobták a papírjaimat . Majd rátaláltam egy cuki kis állatkereskedésre . Na, most ott dolgozom . Minden simán ment , majdnem - hallgatott el .

- Mi az, hogy majdnem?  - szaladt a magasba az egyik szemöldököm.

- Hát az úgy volt, hogy el kellet, vigyem sétálni pár kutyát. Minden simán ment volna, ha az egyik kutya be nem dilizett volna Egyszer csak elkezdett futni és mivel nem számítottam rá magával rántott - nevette el magát kínosan - és rá estem egy srácra - temette bele a tenyerébe az arcát - Annyira ciki volt.

Hatalmas nevetés szakadt ki belőlem. Elképzeltem, ahogy Mary szerencsétlenkedik a kutyákkal.

- Azért ennyire nem vicces - nézett rám mérgesen.

- Jól van, igazad van - fogtam vissza magam - de nem tartod furcsának, hogy mióta betettük a lábunkat Londonba csak fiúkba "botladozunk „? - kuncogtam.

- Tényleg mesélj csak - ült le velem szembe az asztalhoz, én pedig újra felidéztem magamba a mai napot.....

*Mary*

~Zene~

Az ébresztőóra csörgésére ébredtem ezúttal. A nap nem ragyogta be a szobám minden egyes szegletét oly varázslatosan, mint tegnap. Hálás voltam, hogy tegnap este még gyorsan beállítottam a telefonomon a kis emlékeztetőt, hisz lehet, hogy fel se kelek akkor. Bár most is húzott vissza az ágy. "Gyere vissza, várok rád. Olyan meleg vagyok és pihe puha. Na, gyere már, csak 2 percre, utána mehetsz, megígérem."  Szerintem ezt sok mindenki tapasztalja néhány reggel. Na, jó ne hazudjunk, minden reggel. Nehézkes úgy a felkelés, hogy tudod, hogy az álom az egyik leggyönyörűbb hely a földön és a legszebb olyan megfoghatatlan dolog is a világban, amit Isten nekünk ajándékozhatott. Hisz senki nem bánthat minket, boldogok lehetünk, szerelmesek lehetünk. Úgy élhetjük mindennapjainkat, ahogy mi magunk elterveztünk. Bár ezt mondhattam volna én is, de engem egész éjjel rémálmok gyötörtek. Olyasfajta rémálmok, amiket a múltban sajnos átéltem. Riadva ültem fel az ágyból hajnali 3-kor úgy, hogy teljesen le voltam izzadva és könnyek csordultak le az arcomon. Amikor azt hiszed minden rendben és végre boldog lehetsz a múltad újra kísért téged. Nem hagy nyugodni. Dehogy még álmomban sem?!! Na, nem, ezt kikérem magamnak. Nagy nehezen aludtam utána vissza és pont mielőtt tényleg belezuhantam volna az álmomba Demi Lovato- Skyscraper  című száma eszembe juttatta, hogy nekem van egy munkám. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és rohantam a fürdőbe, hogy egy gyors zuhanyt vehessek. Olyan jól esett csak ott állni és érezni, ahogy a forró víz visszaverődik a bőrömön. Ilyenkor tudok tisztán gondolkodni és nem aggódok semmi miatt. Mint máskor most is igazi életmentőként hatott rám a vízcsobogás és a frissítő tusfürdő együttes ereje. Kiszaladtam a konyhába és egy kávé mellett próbáltam magam észhez téríteni. Utolsó kortyokat szürcsölgetve léptem be a szobámba, hogy felöltözzek. Némi zajt hallottam a másik szobából is, amiből arra következtettem, hogy Tiff is próbál felébredni. Szerencsére számítottam rá és mielőtt még elsiettem volna a munkába bevittem a szobájába egy bögreforró kávét és leraktam az éjjeliszekrényére. A szeme csukva volt és haja félig az arcát takarta. Még álmába is szép volt, nem csoda, hogy mindenki oda van érte. Gyorsan nyomtam egy puszit az arcára mire nyögött egyet. Ez az az állapot mikor tudsz is magadról meg nem is. Oda szóltam neki, hogy leléptem és már kint is voltam a házból. Nagy léptekkel igyekeztem le a lépcsőn. Az út szélén állva a nagy szélben próbáltam leinteni egy taxit, de nem igazán sikerült. Kb. minden második ember fogyatékosnak nézhetett, ahogy legnagyobb tudásom szerint próbáltam fütyülni és integetni, hogy vegyenek már észre. Az idő rohan én pedig késésben voltam. Úgy 5 perc múlva megállt egy taxi 1-2 méterrel mellettem és a házunk valamelyik lakosát rakta ki. Én persze úgy csaptam le a járműre, mint kisgyerek a cukorra. Láttam, hogy egy 50 év körüli nő is elindult az autó irányába, de nem érdekelt. Magamnak akartam és az enyém is lett. Mikor végre megérkeztem a megadott címre szaladtam befelé az üzletbe. Épp hogy csak beértem. Emily persze már rág bent várt. 

- Szia, Emily- köszöntem és rohantam be a dolgozóknak fenntartott helységbe hogy lerakjam a cuccaim. 

- Szia, Mary, mi újság? 

- Semmi. Kicsit nehezen indul a reggelem- mosolyogtam rá- Mit kell tennem?

- Hát nem lesz egy szimpatikus munka, de a hörcsög ketrecre ráférne egy kis takarítás- valahogy éreztem, hogy ez a mai napom csak rosszabb lesz.

- Rendben-sóhajtottam. A pult mögül előkerestem egy nagy gumikesztyűt, egy kötényt és elindultam a ketrec felé. Már messziről bűzlött.

Miért kell ilyen büdösnek lennie? Nem baj Mary kibírod, gyerünk, nem nagy dolog. 

Mondogattam magamnak hátha jobb lesz és neki láttam kiszedni a hörcsögök által piszkított faforgácsot. Szörnyű volt. Még a kesztyűn keresztül is éreztem a kakijuk kellemetlen érintését. Annyira undorító. Pfuj! Vagy 20 percig takarítottam az üveget, azt a kis kereket, amin mindig futkosnak, kimostam az itatójukat, friss vizet raktam, kimostam az etetőt, minden lehetséges helyen megtakarítottam a ketrecet. 

- Végeztem- kiáltottam fel és kezeimet a magasba tartva nyújtózkodtam. Olyan jól esett kimondani. A főnököm persze annyira bele volt mélyülve a papírmunkába, hogy meg sem hallotta szavaimat. Helyette inkább bementem a dolgozói szobába és csináltam egy kis epres teát és kerestem hozzá kekszet. 

- Ha már London, tartsuk be az angliai teadélutáni szokásokat. Igaz még nincs délután, de ugyan olyan jól fog esni. 

- Oh, Mary, köszönöm! Nagyon rendes tőled, azt hiszem, rám fér most egy pár perces pihenés. Ki is rakom, a rögtön jövök táblát. Szerintem mindketten megérdemlünk egy kis pihenést- kacsintott és már tette is, amit mondott. Leültünk majd nagy fecsegésbe kezdtünk. 

- Mesélj magadról, alig tudok rólad valamit- biztatott. 

- Hát nem hiszem, hogy nagyon izgalmas lesz a mondókám, de legyen- mosolyogtam rá.

- Kíváncsian várom. Ígérem, utána én is mesélek néhány dolgot magamról- kacsintott.

- Hát Los Angelesből költöztem ide a legjobb barátnőmmel, Tiffanyval. Mindkettőnknek elege lett mindenből és felejteni akartuk a múltunkat. Így hát összeszedtük a sátorfánkat és elindultunk. Itt a barátnőm nagynénje várt minket, aki itt él, így szállást biztosított nekünk. Hú, mit is mondjak- nevettem el magam- otthon a szüleimmel és a bátyámmal laktam egy házban, de L.A-ben még vár rám a nagymamám is. Tündéri nőszemély, biztos kedvelnéd. Igazából a nevem is róla kaptam- mosolyodtam el alig láthatóan és azt vettem   észre, hogy a főnök milyen áhítattal figyeli az én kis történetem. Jól esett valakinek beszélni egy kicsit a dolgokról, kiereszteni a gőzt.

Kb. fél óra rizsázás után végül nagy levegőt vettem és azt mondtam:

- Így kerültem Londonba.

-  Wháó, neked aztán mozgalmas életed van 17 éves korod ellenére. Azt, amiért pedig eljöttél nagyon sajnálom. Szörnyű lehetett.

- Mindegy- sóhajtottam-, de inkább most mesélj te.

- Legyen, de előre szólok, hogy halál unalmas lesz- nevette el magát. Látszott rajta, hogy már nem egy mai fiatal. A kis ráncocskái az arcán összefutottak-, Nos, én sem vagyok eredeti londoni lakos. Még 10 éves koromban költöztünk ide a nagyapámmal és a bátyámmal San Francisco-ból. A szüleink kezdetekben nem tudtak velünk jönni, mert nem tudták otthagyni a munkahelyüket. Akkoriban nagyon nehéz volt találni egy munkahelyet, mondjuk, azt hiszem ez most is így van. Később, amikor végre kaptak Londonban is állást ők is utánunk jöttek. Aztán cseperedtünk és cseperedtünk. A bátyám és én a mai napig nagyon közel állunk egymáshoz és segítjük a másikat. De erre szükség is van és szükség volt is mindig. Főképp, amikor a költözés után 6 évvel elkezdett betegeskedni a nagypapám, majd pár hónap elteltével, amikor már nem bírta tovább a harcot örökre eltávozott tőlünk. Nem volt másom csak Peter, hisz a szüleim éjjel-nappal dolgoztak, hogy képesek legyenek minket eltartani. A főiskolán ismerkedtem meg életem szerelmével, akivel 2 gyönyörű gyermekünk van, Jenni és Jeff. Ők ikrek és 10 évesek. Imádom őket, annyira angyaliak, de egyben kis ördögök is. Amikor dolgozok, általában a bátyám fia vigyáz rájuk. Ő már idősebb és ő az egyetlen személy, akinek szót fogadnak a srácok. Van, egy varázsa biztos vagy nem tudom. Néha irigy vagyok, hogy gyorsabban dugja őket ágyba, mint én. Majd egyszer bemutatlak neki.

- Rendben- egyeztem bele egy mosoly keretében.

- Nos, azt hiszem ideje visszatérni a munkához. Köszönöm a teát és a beszélgetést.

- Én köszönöm.

- Gyere ide- húzott oda magához és megölelt- Erős lány vagy te Mary és nagyon jó ember, soha ne hagyd el magad az a lényeg- súgta a fülembe. Szorítottam egy kicsit az ölelésen jelezve. hogy mennyire hálás vagyok mindenért.

- El tudnád vinni a kutyákat egy kicsit? Max tíz percre, csak rám még vár egy kis papírmunka.

- Hát, persze-, indultam is a kutyákhoz, akik már nagyon izgatottak voltak. Előkerestem a pórázt és indultam. Kint eléggé fújt a szél így a hajam mindig a számban landolt. Elvittem a kutyákat a parkba, mert ott mindig nyugodtabbak kicsit. Gondolom, mert ott nincsenek autók. Kellemesen sétálgattam, amikor éreztem, hogy beleléptem valamibe, ami a cipőm alatt kilapult. Félve néztem le, mert már titkon belül tudtam, hogy kutya szarba léptem. Amikor valóban megbizonyosodtam róla elkiáltottam magam. Szerintem mindenki hülyének nézett, de nem érdekelt. Dühtől forrva indultam vissza a bolthoz. Amikor Emilynek elmondtam mi is történt ő hatalmas kacagásba tört ki.

- Ne haragudj, nem kéne nevetnem, de olyan röhejes- mondta hahotázása közben.

- Nevess csak nyugodtan. Ez a mai nap már úgy sem lehet rosszabb.

- Soha ne mondd, hogy soha- kezdett megint jóízűen nevetni- a jó hír, hogy mára végeztél.

Találkozunk holnap.

- Rendben- mondtam és már szedtem is a cuccom, hogy minél előbb haza érjek.

Siettem ki a főútra, hogy taxit foghassak, de megint nem akart szerencsém lenni.

Kezdem már nagyon, de nagyon unni, hogy ilyen béna vagy Mary Pilsen. Szedd már össze magad!

Így is tettem, végre erőt vettem magamon és kézzel, lábbal azon voltam, hogy fütyüljek egy nagyot. Ami azt illeti sikerült is, egy kis apró hibát leszámítva. A rohadt taxi belement a pocsolyába, aminek köszönhetően persze engem szépen lelocsolt a szutykos vízzel. Az arcom, a hajam, a ruhám, mindenem olyan lett.

- Bocs- persze a gyöké sofőr csak ennyit tudott mondani.

- Hú, ez aztán a nagy sajnálat- motyogtam halkan, majd beszálltam a kocsiba.

- Vigyen a Jermyn St-re.

- Oké- mondta és már indult is. Mikor megérkeztünk kifizettem a pénzt és már indultam is befelé s házba. Siettem föl a negyedikre, hogy minél előbb megszabadulhassak a ruháimtól és vegyek egy forró zuhanyt. Miután lefürödtem felvettem egy kényelmes ruhát és bekaptam két falat fánkot. Alig volt délután három óra és én pedig unatkoztam. Gyorsan bementem a gardróbba, hogy keresek magamnak egy táskát. De ez nem is a mai nap lett volna, hogyha az égő nem ég ki és én nem verem be a fejem a polcba.

-A francba!- kiáltottam mérgesen. Persze senki nem hallotta mivel egy szekrényben voltam, kettő tök üres volt a ház.

El akartam menni egy kicsit kikapcsolódni, így elindultam arra a helyre ahol Tiff dolgozott, hogy meglepjem. Ezúttal inkább gyalog mentem. Nem akartam eljátszani megint a történetet a taxival. Közelebb volt, mint gondoltam. Irigyeltem Tiffanyt, amiért ilyen is közel van a munkahelye a lakásunkhoz képest.

Megálltam a bejárat előtt és csodálkozva emeltem fel a napszemüvegem milyen kis otthonos és szerény hely ez, nem csoda hogy ennyi ember szereti. Már az megnyugvást nyújt az embernek, hogy ilyen helyen van. Beléptem az ajtón és megcsapott az ételek illata. Imádtam, ezért jó mélyen bele is szívtam a levegőbe. Szerintem mindenki hülyének nézett, de nem érdekelt. Árgus szemekkel figyeltem, hogy  vajon hol lehet Tiff, amikor megpillantottam a pultnál, és oda settenkedtem.

- Helló Szépség- hajoltam előre.

- Úristen, Mary! Hát te mit keresel itt?- kérdezte és már ölelt is magához.

- Meg akartalak lepni, tudod elég hosszú napom volt és szükségem van a második legjobb barátomra: az ALKOHOLRA.

- Te alkesz- nevette el magát- ülj le máris kevertetek neked egy koktélt.

Leültem és elkezdtem vizslatni az étlapot. Két percet sem kellett várnom, amikor elém rakták az epres koktélom.

- Hmm. Isteni- mondtam az első korty után Tiffnek aki ott állt felettem- mesélj milyen a munka.

- Nagyon jó, nagyon tetszik-mosolyodott, el- el sem fogod hinni ki a betanítóm- súgta oda.

- Ki az? Mondd el, gyerünk, ne kínozz!

-A repteres srác.

- Mi van?

- Igen, ő az.

- Igéző zöld szempár, fürtös haj, kidolgozott testre gondolsz? - kérdeztem kíváncsian.

- Hányszor kell, még elmondanom mire felfogod Mary, hogy ő az?!!

- Jó na, de ez mekkora mázli már. Ez nem lehet véletlen.

- Ez egyáltalán nem jó Mary- mondta miközben szorgosan törölgette a pultot. Én nem akarok pasit, de ez a srác engem kikészít.

- Nyugi van, majd csak túléled, és ne mondd, hogy nem élvezed- nevettem el magam és inkább bele is kortyoltam az italomba, ne hogy találkoznom kelljen a barátnőm "megöllek" tekintetével.

- Mennem kell vissza a konyhára, de te iszogass és harapj valamit- mondta.

- Rendben, puszi.

Tovább nézegettem az étlapot, amikor egy pincér állt meg előttem és elém rakott egy vodkanarancsot.

- Elnézést, ez tévedés lesz, én nem rendeltem ilyen italt.

 - Nem  az, a pult másik végén ülő férfi küldi önnek- meg se tudtam szólalni már el is ment így én kíváncsian a pult másik irányába fordítottam a fejem.

                                                        *Szent szar. Ez a parkos csávó*

- Egészség - emelte fel a poharát.

- Egészségedre- mondtam zavaromban, felemeltem én is a poharat, majd pedig belekortyoltam.

- Nem is tudtam, hogy ide jársz-csúszott oda mellém.

*Anyám, milyen rohadt jó illata van. Mary szedd össze magad. Nincs pasi, a múltkori után még várhat!!*

- Eddig nem is. A barátnőm nem régóta dolgozik itt, gondoltam meglátogatom.

- Értem. Szóval, amíg a barátnőd itt pincérkedik és pultokat töröl, te addig kutyákat sétáltatsz és embereket löksz fel a parkban. Menő- nevette el magát. Annyira aranyosan nevetett, hogy egy pillanatra el is felejtetten mit kérdeztek előbb tőlem.

- Jó, sajnálom, tényleg nem direkt löktelek fel és sajnálom, hogy rád estem-mondtam ártatlanul.

- Semmi baj, szeretek alul lenni-mondta halkan és csábos mosolyt biggyesztett arcára.

- Perverz vagy- nevettem el magam.

- De ez tetszik neked, ahogy én is-kacsintott.

 Istenem. Ez a csávó engem kiidegel. Muszáj, h ennyire vonzódjak hozzá? Nem kéne beleszeretni. Csak egyszerűen légy bunkó.

- Tévedsz Jake, ha ezt hiszed.

- Tényleg? Tudod, ha nem vonzódnál hozzám, nem jegyezted volna meg a nevem-újabb csábos mosoly.

- Te hülye vagy és a magyarázatod is az- mosolyogtam.

- Gyönyörű a mosolyod- nézett a szemembe az ő gyönyörű kék szemeivel. Majdnem elolvadtam és féltem attól, hogy melyik pillanatban esek le a székről. Mélyen merengtünk egymás szemébe és én már nem bírtam tovább.

- Ki kell mennem a mosdóba- törtem meg a csendet. Ha ezt most nem mondtam volna, akkor talán oda ugrok és megcsókolom és erre nem volt szükségem. 

- Siess- szólt oda.

Beléptem a mosdóba és megálltam a tükör előtt. 

Nem lehet Mary, te is tudod.

Csak álltam a tükör előtt és néztem magam. Eszembe jutottak a régi emlékek, a fájdalmak. Összerezzentem, szemeimbe könnyek folytak, a szám remegésbe kezdett. Gyorsan összekaptam magam és megmostam az arcom. Vittem fel egy kis alapozót és szempillaspirált, hogy ne látszódjon az előző kitörésem.

Ahogy kiléptem az ajtón a pultra néztem, de Jake már nem ült ott. Alig láthatóan, de elszomorodtam. Kedveltem őt, kedves fiúnak tűnt.

- Itt vagyok gyönyörűm- szólt valaki az egyik közeli bokszból - Átültem ide, hogy tudjunk enni is valamit. 

- Minek szólítottál az előbb Jake?- kérdeztem miközben helyet foglaltam vele szemben. 

- Jól hallottad. Gyönyörűm- mondta miközben előre hajolt.

- Pff, csak, hogy én nem engedtem meg- mondtam miközben beleharaptam abba a sült krumpliba amit Jake rendelt nekem. 

- Hát nem is kell hozzá az engedélyed, ja és ez a harapás nagyon szexi volt gyönyörűm. 

- Ha azt akarod, hogy ne egyek folytasd csak- néztem kedvesen, de egyben fenyegetően rá.

- Befejeztem gyönyörűm. Mesélj, mióta laksz itt, még nem is láttalak a környéken, mostanában pedig mindig összefutunk.

- Először is az a mindig jó lesz kettőnek is, másodszor pedig nem régóta költöztünk ide a legjobb barátnőmmel L.A-ből.

- Most szórakozol velem? L.A-ben laktál, de átköltöztél Londonba? Remélem, nagyon jó indokod van rá.

- Tudod, csak szabadulni akartam. Nem tudtam volna tovább ott élni, nem tudtam volna túltenni magam a sok rossz dolgon, hiszen kötött volna a múlt. Én pedig ezt nem akartam. El akartam menekülni és lehet, hogy most nem értesz velem egyet és úgy gondolod, hogy a múlttal szembe kell nézni és nem elmenekülni, de elég nehéz úgy élni az életed, ha közben bárhova mész ismernek és tudják a múltad. Folyton az járt az eszembe, hogy az emberek figyelnek és ettől depressziós lettem. Nem akartam elrontani 17 évesen az életemet és nem akartam tönkremenni. Itt, Londonban, ha elsétálok, valaki mellett nem félek attól, hogy elítél a múltam miatt, mert nem ismernek és ez jó... Most biztosan hülyének tartasz- sütöttem le szemeim. Egy pillanat alatt megnyíltam a szemben ülő személynek, akit tegnap láttam először és akkor is úgy, hogy ráestem, most pedig beengedtem az életembe.

- Egyáltalán nem. Meg tudlak érteni. Mindenkinek meg van a maga kis története, ami tele van jóval és rosszal. Azt hiszem, csodállak. Csodállak, mert ezek után, bármi is történt veled, talpra tudtál állni, és csodállak, azért mert ott tudtad hagyni a szeretteid és voltál olyan bátor, hogy eljöttél egy teljesen idegen városba, azért hogy új életet kezdj, és itt válts valóra az álmaid egy másik kontinensen, távol az otthonodtól. Szóval nem, nem tartalak hülyének- rám nézett és akaratlanul is elmosolyodtam, amit ő is viszonzott.

- Gyönyörűm.

- Nem bírtad volna ki, hogy ne mond ügye?- nevettem el ismét magam. Én magam is meglepődtem milyen hatással van rám.

- Őszintén? Nem. Nem bírtam volna ki és nem is akartam volna ne mondani -arcrezzenés nélkül mondta, mintha ő úgy gondolná, hogy az, hogy engem így szólít, az a világ legtermészetesebb dolga lenne.

- Megőrjítesz- néztem fel rá és próbáltam nem mosolyogni.

- Ez volt a cél- hajolt ismét közelebb annyira, hogy ismét megcsapott a parfümje illata. Azt hiszem meg tudtam volna szokni.

- Most mennem kell Jake- álltam fel az asztaltól.

- Kikísérlek-mondta és már vette is fel a kabátját. Előre ment és ajtót nyitott nekem. Aranyos volt, ahogy kezével meghajolt, mikor kiléptem az ajtón.

- Hülye vagy- szóltam neki oda viccesen.

- Tudod, te teszed ezt velem - súgta hátulról a fülembe. A hasam görcsbe rándult, a kis pillangók repdesni kezdtek, bőröm pedig libabőrős lett, szívem verése pedig felgyorsult így a levegőt is nehezebben vettem, gyorsan ajkaimba haraptam, hogy ne legyen olyan feltűnő zavaros lélegzetvételem, amit sajnos ő is észrevett.

- Felizgatlak, nem igaz Mary?- csábosan mosolygott-, de ne aggódj, te is engem, főképp, amikor így harapdálod az ajkad. Kontrollálnom kell magamat.

- Te hülye vagy- suttogtam. Ezt a két szót is alig bírtam kimondani attól a gombóctól, ami a torkomban csüngött az idegességtől. 

- Csak ennyit tudsz nekem mondani Mary?- imádtam, amikor kimondta a nevem. Az egész testem beleborzongott olyankor. 

- Erre nem tudok mást mondani.

- Akkor gyere el velem ma este randizni gyönyörűm.

- Ki van zárva- nevettem el magam.

- Miért is?- kérdezte kíváncsian.

- Az mindegy. Nem fogok veled randizni, menni Jake.

- Oh, én már tudom is az okát- mosolyodott el magabiztosan.

- Igen? Erre kíváncsi vagyok, beavatnál- tettem keresztbe a kezem a mellkasomon és akaratlanul beleharaptam az ajkamba. Ezt váltotta belőlem ki.

- Nos, azért nem akarsz eljönni, randizni velem gyönyörűm, mert félsz, hogy még ma este halálosan belém szeretsz- kacsintott miközben szexin végig húzta hüvelykujját alsó ajkain.

- Hát te hülye vagy- nevettem el magamat.

- Igen, ezt a mai este folyamán már elmondtad párszor.

- Nem azért nem megyek el veled randizni, mert félek, hogy beléd szeretek. Ez hülyeség. Gondolom a nagy magabiztosságod közepette eszedbe sem jutott, hogy mondjuk, nem vagy az estetem, igaz? 

- Őőő, nem. És tudod miért, azért mert nem így van. Oda vagy értem, belepirulsz, ha a füledbe súgok valamit és az ajkaid harapdálod, ami mellesleg engem készít ki.

- Tévedsz-mondtam ismét nehézkesen.

- Bizonyítsd. Ezt csak úgy tudod bizonyítani, ha eljössz velem randizni és nem szeretsz belém, amit mellesleg kétlek. De ha nem egyezel bele a randiba, tudni fogom, hogy ettől félsz, vagy lehet, hogy már most is belém szerettél gyönyörűm?

- Tudod mit? Lehet, hogy elmegyek, lehet, hogy nem. De ha el is megyek, akkor viszem a barátnőmet is szóval hozz egy másik srácot. Nem ígérek semmit, csak, hogy neked szarabb legyen drágaság. Ha el is megyünk, akkor, 9-kor találkozunk a a Jermyn Streeti lakásomon - azzal pedig magabiztosan eljöttem onnan. Úgy döntöttem nem megyek el, de muszáj volt ezt mondanom, különben még holnap reggel is ott beszélgetnénk és ezt nem akartam. Főképp amiatt, hogy olyan dolgokat mondott, amik talán teljesen igazak. Így csak magabiztosan elsétáltam, fogtam egy taxit és haza indultam, de egy pillanatra sem néztem vissza az ott álló személyre, Jakere. 

Second chapter

Fergeteges nap

**Mary**

~Zene~

Reggel a nap sugarai világította be a szobámat. Csodálatos volt erre ébredni.Mosolyogva nyitottam ki a szemeimet, mert tudtam, hogy ez egy sokkal jobb élet vár rám itt, mint ami L.A.-ben.  Most valahogy kidobott az ágy és ilyen sose volt még. Úgy ugrottam ki belőle, mint egy rakéta és azzal a lendülettel mentem is tovább a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyoztam, majd visszamentem a szobámba. Előkészítettem a ruhámat, amiben menni akartam munkát keresni és egy karkötőt is raktam hozzá kiegészítőként. Mivel még volt egy kis időm indulás előtt neki álltam a régi kedvencemet: kakaót csinálni. 100x megfogadtam már, hogy én bizony leszokok a kakaóról, mert hizlal, de az ital ízének varázsa valahogy mindig rávett arra, hogy szegjem meg az ígéretem és mégiscsak igyak meg egy pohárral. Hát most is így tettem. Kislasszogtam a konyhába egy nyuszis mamuszban, amit már egy tíz éves gyerek is cikinek találna, de én 17 éves fejjel hordtam, és egy pihe-puha zöld köntösbe. Mihelyst elkészült a varázslötty, előző napi ígéretemhez híven kiültem az erkélyre és a már akkor javában nyüzsgő forgalmat néztem egy aranyos kis hintaszékből. Imádtam. Már akkor imádtam mindent Londonba. Teljesen magával ragadott és elvarázsolt a város. Olyan nyugodt volt a lelkem, nem aggódtam semmin. Oly rég óta most az egyszer BOLDOG voltam és hálás is a fentieknek, hogy ezzel az egésszel megáldottak engem és a legjobb barátnőmet. Amikor az órám 6:45-öt mutatott úgy éreztem, hogy most már muszáj lesz elkezdenem készülődni. Gyorsan felöltöztem, fogat mostam és beálltam a tükör elé. Most először azonban tetszett is amit láttam, ugyanis egy magabiztos lány állt előttem, tele életörömmel és kalandvággyal.
Ami pedig a legjobban megmelengette a szívem az az volt, hogy őszinte mosoly nézett vissza rám és nem az erőltetett "jól vagyok, minden rendben, de belülről össze vagyok törve" mosoly, ami az utóbbi időben nagyon jellemzővé vált nálam. Fogsoraimat villantatva indultam neki mindenféle kávézónak, étteremnek, üzletnek, hogy munkát találjak magamnak. Az első órában nem igazán jártam szerencsével. Rá kellett jönnöm, hogy a hatalmas városban az éttermeknek és kávézóknak van elég dolgozójuk és nincs szükségük egy olyan tinire, akinek semmi munkatapasztalata van. Hiába az ötös érettségi és a bizonyítvány, ha nem dolgoztál még ilyen helyen. Ezeknek a vállalkozóknak pedig nincs idejük betanítani egy újoncot, még ha később lehet ős is lenne a legjobb. Nekik egy olyan személy kell ,aki már jártas az ilyen dologban. És hát én nem voltam az. De nem adtam fel és nem csüggedtem. Ugyanolyan lendülettel, mint a legelején indultam tovább, hogy megtaláljam azt a munkát, amivel a kenyerem keresem ,majd és amivel a számlakat fizetem majd. Egyszer csak egy kisállat bolt előtt találtam magam. Úgy voltam vele, hogy lehet, felvennének takarítani, vagy bolti segítőnek, vagy bármi olyasmi munkásnak, akinek fáradozását pénzzel hálálják.
-Jó napot!- mondtam, mikor beléptem az ajtón. Elsőnek nem láttam senkit sem, pedig többször is végigfuttattam a szemem az üzleten. Köszöntem inkább még egyszer egy kicsit hangosabban. Erre a pult mögül egy fejet láttam felbukkanni.
-Áh, jó napot! Elnézést csak épp pakoltam. Miben segíthetek?
-Munkát keresek.
-Milyen téren?
-Bármilyen, csak munka legyen és pénzt kereshessek vele.
-Van nálad valamilyen önéletrajz, vagy valami?- kérdezte az üzletvezető nő, akinek a névtábláján az Emily szócska szerepelt. A kissé szűkszavú, 40-es éveiben járó hölgy nehezen megnyíló, de kedves embernek tűnt.
-Igen, persze,- azzal át is nyújtottam neki a lila mappámat, amiben az önéletrajzom és az elérhetőségem szerepelt.
-Sietsz valahova? Mert ha nem, akkor akár most is átfuthatom gyorsan.
-Oh, az nagyon jó lenne- mondtam mosolyogva. Örültem neki, hogy ő legalább elolvassa, de még boldogabbá tett, hogy ezt most rögtön teszi.
-Akkor foglalj,  helyet kérlek- egy székre mutatott, ami a sarokban állt és én engedelmeskedtem is és leültem. Emily előkapta a fiókból a szemüvegét és elkezdte vizslatni a papírokat, amiket adtam neki. Annyira bele volt mélyülve az olvasásba, hogy észre sem vette, hogy bejött valaki. Egy kicsit vártam, hogy hát, ha észre veszi az illetőt a tulajdonos de nem így lett, így én kapva a lehetőségen felálltam és oda mentem a férfihoz, aki egy labrador kiskutyust nézett árgus szemekkel.
-Jó napot!- szóltam oda hozzá- Segíthetek valamiben?
-Jó napot! Maga kicsoda , ha szabad kérdeznem? Maga is itt dolgozik?
-Igen, kisegítem Emilyt, úgy látom ,van elég dolga így is szegénynek.
-Hát igen, örülök, hogy talált valakit, aki segít neki a munkában. Ezt a kölyökkutyát szeretném elvinni. A kislányom ma 6 éves és ezzel szeretnénk meglepni a feleségemmel, mikor haza ér az óvodából.
-Nagyon jó ötlet, biztos vagyok benne, hogy a kislánya repdesni fog az örömtől uram!- mondtam, majd kivettem a kiskutyust a ketrecből és oda sétáltam ahhoz a pulthoz, ahol mindenféle játékot, ételt, kiegészítőt láttam. Mögé álltam, elővettem egy nagy dobozt, kerestem egy rossz rongyot, amit bele terítettem és bele raktam a kis labradort.
-Szeretne mellé esetleg valamilyen nyakörvet, pórázt vásárolni? Esetleg tápot?-kérdeztem miközben észrevettem, hogy Emily figyel, de mivel nem állított le folytattam a dolgom.
-Igen szeretnék egy kis gumi csontot és tápot is venni Lusynek, akit most neveztem el- a vásárló megvakargatta a fülét a dobozban pihenő ijedt állatnak, aki azonnal a szívébe zárta jövendőbeli gazdáját. Kezébe nyújtottam amit kért és most az egyszer hasznát vettem annak, hogy a keresztapukám állatorvos és mikor kicsi voltam sokat jártam a rendelőjébe.
-Tessék. Figyeljenek arra, hogy egy nap többször is egyen, de keveset. Ne engedjék, hogy sokat lustizzon a kutya, hanem játszanak vele, mert ha elhízik és megüli a gyomrát akár bele is pusztulhat. éjszakára tegyenek alá újságpapírt ,mert valószínűleg be fog pisilni, ne nagyon engedjék idegen macska ,közelébe mert beteg lehet tőle. Figyeljenek arra is, hogyan emelik fel, mert ha rosszul és mondjuk nem tartják meg a fenekét akkor köldöksérvet kaphat- még én magam is meglepődtem mennyi dolgot tudtam mondani. A férfi átnyújtotta a pénzt, megköszönte a tanácsokat majd pedig elment. Kicsit féltem, hogy mit fog mondani az üzletvezető, és hogy elküld melegebb éghajlatra.
-Oké. Nos, fel vagy véve. Tetszett ,amit csináltál. Tanácsot adtál ,ami jó és értetted is a dolog, de még van mit tanulnod. Minden esetre felveszlek segítőnek. Kell majd takarítani, raktárazni, sétáltatni stb.. Apropó sétáltatás, azt akár ma is kezdhetnéd, mert nem igazán van időm rá és már én sem bírom annyira a tempót.
-Úristen nagyon nagyon köszönöm- odarohantam és megöleltem az új főnökömet. Nagyon örültem, hogy találtam munkát és ráadásul olyan helyen ahol állatok vannak, azokat pedig nagyon szeretem.
-Mikor kezdjek, hova vigyem őket?
-Mindent el fogok mondani.így is lett. Emily mindent megmutatott és mindent elmagyarázott. Megegyeztünk, hogy a kutyákat fél óra múlva viszem sétálni és addig megiszok egy kávét. Szerencsémre 5 perce volt itt valamiféle cukrászda ahol kaptam kávét is. Miközben egy sütit majszoltam írtam Tiffnek egy sms-t.

Van munkám, este mindent elmesélek. 

    Puszi M. xoxo.

Ahogy vissza értem kezembe vettem a pórázt, aminek a másik végén már a kutyák várakoztak és elindultam. Elsőnek elég nehezen ment, de idővel belejöttem. Jól nevelt kutyák voltak és nem akartak elszökni tőlem. Viszont így bele gondolva áldom is érte az eget. 5 nagytestű kutya, azt hiszem simán elrántott volna magával. Lehet, hogy nem egy leányálom ez a munka, de örültem neki, hogy találtam valamit. Sajnos az élet nem tündérmese és lakbért fizetni kell, meg persze az sem árt, ha eszünk is valamit és az is pénzbe kerül. Úgyhogy büszke voltam arra, amit elértem.
A kutyákkal elmentünk egy direkt nekik kialakított parkba és ott megpihentünk egy kicsit. Elengedtem őket és már rohantak is játszani. 15 perc futkározás játszás és futkározás után úgy döntöttem, hogy ideje tovább indulni, így újra rájuk raktam a póráz, hogy folytathassuk utunkat. Már épp kezdtem örülni, hogy minden milyen egyszerűen és nagyszerűen ment, amikor az egyik vizsla kutya meglátott egy másik szuka kutyát, aki azt hiszem tüzelt. Vagyis én ezt vettem le abból, hogy elkezdett nyüszíteni és ugrálni. Egy idegig még tartottam, de utána kilökte a lábam és elkezdett szaladni. Kb. egy méteren át rántott magával, amíg végül akadályba nem ütközött. Neki mentünk valakinek, aki velem együtt a földre esett. Helyesbítvén ő a földre én pedig rá. Orrunk majdnem összeért, csak bámultunk egymásra úgy hogy arcunkat csak cm-el választották el. Ez a srác barna hajú volt, kék szemű és rohadt helyes. Amikor kicsit észbe kaptam rögtön felugrottam.
-Bocsi, és köszi, hogy megvédtél a földtől- szóltam, majd pedig kinyújtottam a jobb kezem, hogy segítsek neki felállni.
-Szívesen azt hiszem- mondta majd mosolyra húzódott a szája- Jake vagyok.
-Mary- mondtam majd viszonoztam a fogvillantását- Most mennem kell-mondtam majd elindultam hátra felé. Gyorsan el akartam húzni, hogy ne lássa rajtam milyen zavarba is vagyok. Mondjuk érthető volt. Ha egy romantikus filmben szerepeltünk volna, akkor az esés után biztosan a csók jött volna, utána az első látásra szerelem duma, majd pedig boldogan éltek, amíg meg nem haltak variáció. Én viszont inkább meghátráltam. Semmi szükségem nem volt, arra, hogy szerelmes legyek, vagy csak vonzódjak valakihez. Ez az utolsó dolog, amit most szeretnék.
-Szia ,Mary-mondta majd integetett.
-Szia Jake.
A kutyákkal elindultam vissza az üzletbe és ott adtam nekik friss vizet és egy kis konzervet. Utána neki álltam hörcsög ketrecet takarítani és hát mit ne mondjak nem volt a kedvencem, de ha ez a munka ezt kell csinálni. A ketrec után egy felmosás várt rám és utána már végeztem is. 16:00 volt még is úgy éreztem, hogy 20:00 van. Elugrottam egy sarki boltba és vettem egy kis tésztát és paradicsomszószt, hogy vacsorára milánóit csináljak.

Tiffany

~Zene~

1 napja vagyunk már itt . Büszkén jelentem ki ,hogy imádok itt élni . Sokkal másabb, mint otthon . Nem csak a vezetés szempontjából , amit remélem könnyen meg fogom szokni . Hanem annyira szabadnak érzem magam . Nem figyeli senki árgus szemekkel minden mozdulatom. Nincs hangos értelmetlen fiúveszekedés . Valami fantasztikus érzés arra kelni , hogy a madarak csiripelnek kint és nem éppen Bradly aktuális D&B számára felriadni a legszebb álmomból. Plusz még a nap is száz ágra süt . Ami tudásom szerint nem is olyan rossz Londonban . Ahhoz képest ,hogy mindenki arról beszélt L.A-ben mennyit esik itt , most igazán szép az idő . Most is az ágyamban fekve nézek ki az ablakomon és csodálom a tájat . Pont látom innen London egyik legszebb részét . Közben enyhe bűntudatom van mert Mary már egy órája elment munka után nézni , még én itt lustulok . Ezért úgy döntöttem benézek abba a kávézóba amit Denis ajánlott tegnap. Azt mondta valami nagyon jó barátnőéjé . Sima ügy lesz , úgy érzem , vagyis nagyon remélem . L.A-ben dolgoztam minden nyáron egy pörgős kis étterembe , de ez biztos nyugisabb lesz . De ha Denis azt mondja jó ez biztos így is van . Ő ott törzs vendég mindenkit ismer és őt is ismerik . Igaz ezért is tartózkodom az egésztől . Nem akarom , hogy az emberek azt mondják ,hogy "Na ő is anyuci meg apuci pénzéből lett valaki". Én a saját erőmből akarom feltornázni magam . Ezért kértem meg Denist , hogy ne említse nagyon a nevem . Lerugdostam magamról a takarót majd kiugrottam az ágyból . A konyha felé tartva, mosolyogva néztem körbe a mi kis lakásunkon . Előre érzem , hogy nagyon jól fogjuk érezni magunkat itt . Beérve a konyhába egy sonkás szendvicset készítettem magamnak és töltöttem egy csésze kávét. Hála Denisnek tele van a hűtőnk minden földi jóval. Ebben bele tartozik a kaja és az italok, nem is kis számmal. Nem is ő lenne, ha ezt nem így intézte volna el .A 16. szülinapomon is vele rúgtam be először úgy igazán , ő akkor 22 volt . Mondhatom érett viselkedés , de meg sem lepődöm az apám húga , mit is várok . Na de kanyarodjunk vissza a családfámtól a munkához . Még elfogyasztottam a reggelim nagyjából eldöntöttem mit is fogok felvenni . Nem akarok túlságosan kiöltözni , de laza utcai ruhába sem mehetek . Megittam az utolsó korty kávémat is elindultam készülődni a koszos edényeket a mosogatógépbe tettem . Vidáman szökkentem be a fürdőbe , ledobtam magamról a pizsim és beálltam a zuhany alá . Imádok elidőzni a forró víz alatt , teljesen ellazít .Sajnos most nem élvezhettem ezt sokáig , mikor lemostam magamról a kedvenc vanília és áfonya illatú tusfürdőmet elzártam a csapot . Magam köré tekertem az előre kikészített rózsaszín bolyhos törölközőmet és gyorsan beszaladtam a szobámba .Összes szedtem a szükséges holmijaimat és visszamentem a fürdőbe . Végül is ez lett az végeredmény .Nagyon remélem , hogy jó lesz itt Angliában teljesen máshogy viszonyulnak az emberek egymáshoz mint Amerikában .Tettem fel még egy kis sminket , ami nálam szempillaspirálból , tusból és egy kis szájfényből áll . Igazából sosem voltam az erős sminkek híve , csak ritkán bulikba tettem fel . Már éppen a papírjaimat tettem el a táskámba mikor megszólalt a csengő. Eszeveszett módon rohantam le, majd csak az ajtó előtt esett le , hogy nem is ismerek itt senkit .Kivéve… - Kell egy fuvar – állt az ajtóban Denis .
-Nem – vágtam rá egyből majd visszatértem az előző tevékenységemhez.
Ha nem akarok elkésni most, kell, elinduljak.
- Komolyan Tiff – csapott a combjára – Ez nem LA, nem ismersz itt semmit és senkit rajtam kívül .Hadd vigyelek el – nézett rám boci szemekkel – Addig is legalább a kedvenc unokahúgommal lehetek .
-Csak egy feltétellel – mutattam fel az ujjamat – Egy sarokkal hamarabb kiteszel –egyeztem bele – És ne hízelegj . Plusz ott van Beverly is .
-Beverly egy picsa –dobta le magát a nappaliban lévő kanapéra .–Tudod, mennyire utálom, csak azért viselem el, mert a másik bátyám lánya.
Igen ezzel én is így vagyok, csak a különbség, hogy ő meg is mondja neki. Nekem is kellet volna akkor amikor, összefeküdt a barátommal, de nem tettem . Ez is a múltam egyik kis sötét titka, amit nem szívesen emlegetek fel .Ami végig fogja kísérni az egész életem .
- Szóval mit a család fekete bárányai tartsunk össze – karolt belém és az ajtó felé kezdett húzni.
 Felvettem a fehér platformos magassarkúmat és egy utolsó pillantást vetettem magamra az egész alakos tükörbe.
- Csodálatos vagy – lépett mellém Den – De ideje menni.
Megkerestem a kulcsomat és bezártam az ajtót. Lent Denis a kocsijában várt ahol a zene fülsüketítően hangosan szolt. Pont, ahogy szeretem , most például a Fall out Boy My song know what did you in the dark . Gondolom ez a mostani nagy kedvenc nem, mint ha én nem szeretném .Így már is egy plusz pont ennek a napnak . Persze szokásunk szerint végig üvöltöttük az egész számot és meg sem lepett , hogy vagy ötször ment egymás után .
 -My song know………- üvöltöttem mikor hirtelen megállt az autó. Fogalmam sincs jelen pillanatban hol is vagyunk.
- Akkor itt is lennénk – fordult felém – Egy jó tanács, csak add magad –mosolygott biztatóan.
 -Kis cserkész begyszó – tettem a szívemre a kezem.
 Kaptam egy gyors eligazítást és még pár biztató ölelést és utamra is engedett. Kiszállva a kocsiból megcsapott a kellemes londoni levegő. Tökélete volt ez a nap nem túl meleg, de még is kellemes. Egy kis séta után meg is érkeztem a Grand Caffehoz. Már a neve is tetszik, remélem sikerül és felvesznek. Kívülről nagyon hangulatos kis helynek néz ki , hatalmas enyhén sötétített ablakok , kint egy-egy asztal elszórva . belépve a helységbe egy kis csengő jelezte , hogy itt vagyok . Ahogy körbe nézetem egyből bele szerettem a helybe . Bézs színek uralkodtak inkább és a hozzá passzoló színek , néhány falon kávébarna csíkok .Különböző vicces , frappáns feliratos képek a falakon .Egyszerűen IMÁDOM . A zene halkan szólt , de még így is jól lehetett hallani mi megy . Csak néhány ember üldögélt bent , így minden teljesen átlátható volt . Hirtelen egy barna hajú fiú bukkant fel a semmiből.
-Helló –köszönt barátságosan egy hatalmas mosoly kíséretével –Segíthetek valamibe?
- Igazából Kourtneyt keresem .
-Kort – kiáltotta el magát – A hirdetés miatt jöttél ?
- Ühm – bólintottam.
- 2 perc és ott vagyok – hallottam egy barátságos női hangot. ismerős volt valahonnan.
 - Amúgy Ashton vagyok – nyújtotta a kezét, amit készségesen el is fogadtam.
-Tiffany – most vettem csak igazán szemügyre. Ashtonnak barna haja rendezetlenül állt, barna szemei pedig kedvesen figyeltek.
- Uhhh- viharzott ki egy igen magas barna hajú lány abból a helységből ahonnan az előbb kiszóltak - Hol van az a pokolfajzat?- nézett rá mérgesen.
- Biztos elaludt – emelte fel védekezően a kezeit.
- Ha bejön, kitekerem a nyakát – majd hirtelen felém fordult.
Azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány? A szemei szikrákat szórtak, majd varázsütésre ellágyult.
-Ooh – mért végig, majd hatalmas mosolyban tört ki – Te biztos a munka miatt jöttél.
- Igen –bólogattam hevesen.
- Akkor ne szöszöljünk, gyere velem – ragadta meg a karomat – Te pedig szólj a nagyságos úrnak, ha végre beért, hogy az irodámban várom.
 Egy nem túl nagy, de még sem kicsi helységbe vezetett Kourtney . Ugyan olyan szép volt, mint a kávézó . Stílusos , elegáns , egyszerű, de fantasztikus .
- Be sem mutatkoztam – nyújtotta a kezét – Kourtneyt Ellis .
- Tiffany – szándékosan nem fedtem fel a családnevemet, mert akkor biztos egyből levágja ki is vagyok.
 - Tiffany – ízlelgette a nevemet – Lenne pár kérdésem. Már ha nem probléma neked ?Gyere, üljünk le – mutatott egy kisebb kanapé felé.
- Csak nyugodtan – ültem le vele szembe.
- Először is dolgoztál már hasonló helyen, mint ez?
-Igen egy évig egy étteremben még Los Angelesben . Itt is vannak a papírjaim –vettem elő a táskából a dossziémat és átnyújtottam neki .
Éppen csak átlapozta majd újra, rám pillantott . Úgy néz rám mint ha a vesémbe látna és ez megijeszt . Még kérdezett pár dologról d, majd hosszan gondolkodni kezdet .
- Lenne még egy utolsó kérdésem – támasztotta meg az állát a kezével –Mennyire emlékszel a 16. születésnapodra?
- Ööö – azt se tudtam mit mondjak aznap elég rendesen kiütöttem magamat.
-C-c – csettegett a nyelvével – Ez nem jó jel. mert én az egészre emlékszem –mosolyodott el hirtelen.
 Erre a kijelentésére leesett az állam.
Emlékszik? De honnan? Hogy került oda?
- Nem ismertél meg mi? Igaz akkor még platina szőke voltam – simított végig a haján nevetve – Kislány én fuvaroztalak haza az őrült nagynénéddel együtt.
- Uh de szégyellem magam – mondtam ki az első gondolatot, ami az eszembe jutott. Tény én csak fényképek alapján emlékszem néhány dologra. Amivel a tesóim erőszeretettel szekálnak.
 - Ne tedd, bárkivel megeshet. A te családodra meg főleg jellemző. Az apád, Jared , és Denis is ilyen . Te egy vérbeli Clark vagy .De a munka –komorodott el .
 Na, ebben a pillanatban teljesen kétségbe estem. Mi van, ha nem kapom meg az állást. Akkor mehetek vissza LA-be. Bele se akarok gondolni és a hely is tetszik. Ashton is szimpatikus, Kort is. Akarom ezt az állást.
-….már hetek óta tartogatom neked . – dőlt hátra elégedetten – Denis ezzel rágja a fülem vagy egy fél éve . - Köszönöm, köszönöm, köszönöm – ugrottam a nyakába, örömömbe.

- Na de beszéljünk a beosztásodról. Először délelőttös leszel Ashtonnal és …-Abban a pillanatban nyílt az ajtó ….

Helló mindenki :D

Itt is lenne a blog első része :) Reméljük tetszett nektek , próbáltuk szívünket lelkünket bele adni :) Köszönjük a feliratkozókat a pipákat és a hozzászólásokat is :D Nagyon jól estek  és arról ne is beszéljünk , hogy megkaptuk az első díjunkat ( amit hamarosan ki is teszünk )♥ És ha már ide tévedtél hagyj nyomot magad után ;)

Imádunk titeket ♥

Brigi&Vikk

First chapter

First chapter

Új hely , új élet 

 új esélyek 

Arra keltem, hogy a nap besüt a sötétítő függöny  egy kis résén pont a szemembe. Pislogva nyitottam ki a szemeimet és próbáltam eltakarni őket a zavaró fényforrás elől. Kitapogattam a telefonomat és megnéztem az időt, még csak 9:00. Van még teljes 2 órám a repülő indulásáig. Ott pedig majd Dennis néni fog minket várni és elvinni az új házunkhoz. Minél jobban tudatosul bennem az, hogy itt hagyom, LA-t, annál izgatottabb vagyok. Ez olyan, mint ha az élet megajándékozott volna egy második eséllyel, egy újra kezdéssel. Olyan helyre költözünk, ahol senki sem ismer.

Óvatosan Fordultam meg z ágyban és szomorúan tapasztaltam már csak én fekszem benne. Nagy nehezen kimásztam a még melegágyból kényszerítve magam arra, hogy átcsoszogjak a szomszédos szobába. Ott magamra kaptam a tegnap már előre kikészített ruhámat. Egyszerű és kényelmes egy hosszú repülő útra. Igaz az öltözködésben mindig is otthonosan mozogtam, Imádom a divatot ezzel is szeretnék majd foglalkozni. Hatalmas álmom, hogy egyszer modell vagy divattervező legyek. Még egyszer ellenőriztem, hogy eltettem-e minden cuccot, amit akartam. Büszkén nyugtáztam magamban, hogy semmit sem felejtettem ki és minden a helyén van. Igaz csak a ruháimat és néhány személyesebb holmimat viszem magammal, a bútorokat majd ott intézzük el. Kihúztam egyenként a 3 bőröndömet az ajtóm elé. Egy utolsó pillantást vetettem a régi szobámra és mosolyogva hagytam el a helységet. Hiányozni fog minden itt eltöltött perc, de jobban izgat, mit hoz majd a jövő számomra és Mary számára.

- Brad , Elliot – kiabáltam el magam vagy háromszor , de semmi . A negyedik próbálkozásra sikerült is észrevetetnem magam . Majd egyszer csak a két ökör lökdöste fel egymást röhögve . Hirtelen megtoppantak mikor meglátták az okát, amiért feljöttek .

- Segítenétek?- meresztettem rájuk csízmás kandúrt is meghazudtoló szemeket. Tudom, hogy ennek nem tudnak nemet mondani

- Hány éves vagy Tiff ? – indult le pufogva Brad az egyik táskámmal a kezébe.

- Egy hónap múlva 18- szóltam utána, majd Elliottal mi is megfogtunk egy táskát és lefelé vettük az irányt.

Csodák csodájára a földszinten az étkezőben anya és apa várt. na meg a kedvenc csokis gofrim és a napi gőzölgő forró kávém .

- Mivel érdemeltem ezt ki? – mutogattam körbe – Csak nem ennyire örültök annak, hogy elmegyek? –kuncogtam.

- Deeeeeee- szólaltak meg az ikrek egyszerre mire apa megajándékozta őket egy nyakassal.

- Szeretnénk, ha szép lenne az utolsó itt töltött reggeled – ölelt magához, amit gondolkodás nélkül viszonoztam.

-Nico nekünk lassan indulnunk kéne – nézett anya az órájára – Ne haragudj kincsem, de behívtak minket a stúdióba – szorongatott meg ő is.

-Semmi gáz hisz ez a munkátok. Meg amúgy is hol lennének nélkületek a nagy sztár énekesek? –erőltettem egy mosolyt.

Általában mindig ez van, már rég megszoktam. Nem voltam ott az első iskolai fellépésemen se, és most se lesznek, velem mikor itt hagyok mindent.

- Vigyázz magadra angyalkám – puszilt meg apa .

-És legyél igazi kis ördög, mint itthon – kacsintott anya majd egy puszit nyomott a homlokomra.

Hát igen ők az én szüleim. Folyton elfoglaltak, de jobbakat nem is kívánhatnék.

-Ja és ahogy oda értetek hívj!- parancsolt rám apa – Fiúk ti meg vigyétek ki a húgotokat a repülőhöz.

Mintha én nem tudnék vezetni – gondoltam magamban

Szép lassan elfogyasztottam a reggelimet és megittam a kávémat, de így is maradt még egy órám. Unottan dobtam le magam a srácok közé a kanapéra ahol valami értelmetlen film ment.

- Úgy unatkozooooooooooook – dőlt rám Elliot – Csináljunk már valamit.

- Tiffany nem szívsz el velünk egy „búcsú cigit” velünk – mutogatott Brad a levegőbe.

- Csak ha megígéritek, hogy ez lesz az utolsó nektek is – bólintva adták a tudtomra, hogy így lesz.

A szokásos helyünkre mentünk azaz Elliot szobájának ablakából másztunk ki a tető egyik kisebb lapos részéhez ahol 3 pont elfértünk .Általában ide jöttünk ha valami valami bajunk volt vagy csak egyedül akartunk lenni. Elfoglaltuk a szokásos helyünket majd Brad körbe adta a dobozt. Sorban gyújtottuk meg szokás szerint a legidősebb Elliot majd Brad és én . Az ajkaim közre fogták a fehér papírba csomagolt káros anyagot és egy mélyet szívtam bele . Egy éve el se tudtam volna képzelni az életem nélküle de mostanra letettem . rengeteg okom volt rá amiről nem szívesen beszélek bárkinek . Akinek tudnia kell róla az meg már úgy is tisztában van az egész történettel . Ez is a múltam egyik sötét foltja a többi mellet .

-Furcsa lesz nélküled itt Tiff- fújta ki a szürke füstöt Brad .

- Bro én könnyen meg fogom szokni a csendet – dőlt hátra Elliot – Nem lesz „Eliot hozd ide azt vidd oda azt „- nyafogott mint egy hisztis kislány .

-Nekem se lesz rossz , hogy nem fogok koszos bokszerekbe botlani minden második lépésem után – nevettem el magam – De azért egy picit hiányozni fogtok .

-Ahogy te is húgi – ölelte át a vállam Brad .

Mikor végeztem elnyomta a csikket és a bátyáimon átmászva a mentem vissza a házba. Elliot szobájába belépve megcsapta az orromat az ő jellegzetes illata. Ebben a pillanatban döntöttem úgy, hogy magammal viszem valamijüket, valami személyeset. Megláttam az egyik focis dzsekiét, amit annyira szeretek és magamhoz vettem. Gyorsan szaladtam Bradhez akitől a kedvenc sapiját vettem kölcsön.

Az óra 10:15 mutatott ideje menni . Lassan ballagtam le a lépcsőn ahol már a fiúk vártak . Felvettem a cipőmet és felkaptam a kézi táskámat . Indulásra kész voltam , azt hiszem .Ők előre ültek be így én a hátsó ülésre vettetem be magam . Mielőtt elhajtottunk volna még mint egy ovis integettem a háznak ahol felnőttem .Az út viszonylag csendesen telt el ami nálunk nem megszokott . A fiúk mindig hangosan nevetgélnek vagy csak mondják és mondják .Én viszont úgy éreztem ha megszólalok egyből elsírom magam , na ez meg nekem nem szokásom .Ahogy oda értünk Elliot és én kiszálltunk a csomagokkal együtt ,még Bradly leparkolta a kocsit. Rengeteg ember volt a reptéren, viszont egyből kiszúrtam az integető barátnőmet. Nekem is mosolyra húzódott a szám és úgy érezem ez adott erőt , hogy felszálljak erre a fránya gépre .

- Azt hittem már sose jössz – ölelt meg – Már alig várom, hogy elinduljunk.

- Hát még én – kacsintottam rá.

Akkor megszólalt a hangos bemondó mi szerint 30 perc múlva indul a mi járatunk. Odafordultam a bátyáimhoz, akik zsebre dugott kézzel pásztázták a földet. Tényleg nincs rendbe velük valami , én meg igen csak a sírás szélén álltam .

-Hát akkor itt lenne a búcsú ideje – próbáltam vissza tartani a könnyeimet.

Majd hirtelen egyszerre rántottak magukhoz így egy hatalmas testvéri ölelésbe részesítettek. Ez volt az a pillanat ahol eltörött a mécses. 

-Ne sírj Tiff - simogatta a hátam Elliot - Nagyon szeretünk hallod ?- nem tudtam megszólalni csak bólogattam .

-El sem tudod képzelni mennyire - nyomott egy puszit Brad az arcomra - Ha bármi baj van egy telefon és ott vagyunk . Még ha ez a papucs Hollyval is van - erre már mind a 3 nevettünk . 

- Szeretlek titeket - pusziltam meg végül őket majd elindultunk egymásba karolva Maryvel becsekkolni .

Minden rendben ment , hamar fent is ültünk a gépen . Most 3 órás útnak nézünk elébe .Huh mit ne mondjak élvezetes lesz 3 órát ülni . Áldom az isteni szarkazmust . De a cél még akkor is fantasztikus : London .

Az ablakon át figyeltem a felhőket , majd egyszer csak elaludtam . Mikor felkeltem Mary közölte , hogy egy fél óra és landolunk . 

- El sem hiszem , hogy majdnem 3 órát aludtál - forgatta nevetve a szemeit - De végre itt vagyunk , wááá alig várom .

-Látni akarom már Denist - nyújtózkodtam .

-Az apád húga már ne haragudj , de egy picit ....

-Dilis ? -tettem fel az egyszerű kérdést ami igaz volt . Tény Denis apa húga különc , ezt már a megjelenése is mutatja .A haja színe havonta változik , most az hiszem felül vörös és világos szőke ombre a vége . Vagyis ilyen volt egy hete .

-Én a furi kifejezést akartam használni de igen - kuncogott .

- Ilyen az én családom - mosolyogtam rá .

-És én így szeretem - döntötte a vállamra a fejét .

Majd jött a landolás amit nagyon utálok , apa régen mindig azt mondta rágózzak így nem fog bedugulni a fülem . na ha 7 rágót nem rágtam akkor egyet se .Hála istennek sikeresen landoltunk és megkezdtük a leszállást a gépről . Millió és egy ember volt itt , ha eddig az embernek nem volt tömeg iszonya akkor most lett . Alig bírtuk átpréselni magunkat az embereken . Mikor végre a csomagjainkhoz jutottunk újra át kellett préselnünk magunkat az ember tömegen . Elől ment Mary én meg mögötte , persze ő csak két bőröndöt cipelt még én 3 .Egy kicsit szellősebb helyre értünk mikor megláttam , hogy a cipőm egy fűzője lóg . Épp csak megigazítottam mikor hirtelen neki mentem valakinek és mind a ketten a földön landoltunk .

-Nem hiszem el hogy ...- hallottam meg a mély rekedtes brit akcentussal rendelkező férfi hangot ami megfogott -...wow - kaptam el végül a tekintetét .

Igen nekem is ez volt az első gondolatom mikor megláttam .Wow . Gyönyörű zöld szemei az enyéimbe néztek , csoki barna göndör haja rendezetlenül állt össze vissza és az ajkai . Azok  igézőek voltak , alig bírtam levenni a szemem róla .

-Ne haragudj jobban kellet volna figyelnem - szabadkoztam , majd hirtelen felpattant és segítő kezet nyújtott amit el is fogadtam .Majd mintha villám csapott volna belém , olyan érzés futott végig a testemen .

-Nem jobban kellet volna figyelnek - mosolyodott el és elő kerültek a gödröcskéi ( !!) Oké most fogok elolvadni .
-öö nekem ..mennem kell - szedtem össze egy épkézláb mondatot .
-Remélem beléd botlok még - kacsintott rám .

Zavaromba meg sem tudtam szólalni , csak azt vettem észre , hogy Mary közeledik felém .Se szó se beszéd ott hagytam a srácot . Annyira zavarba lettem én aki a flörtölések királynője ( Brad szerint ) . Nem tudom mi ütött belém .....

Mary

 ~Zene~

Végre itt vagyunk. El se hiszem hogy ez London, bár a fejem az már tudja mert mar is elkezdett fájni az időeltolódás miatt. Persze Tiffnek ez meg sem kottyant ő végig aludta szinte az egész utat, míg én szokásosan paráztam: le fogunk zuhanni, valahol van egy terrorista aki lelő, bomba van a gépen, meghibásodik a repülő.. komolyan mondom h lazítanom kéne, de hisz új élet, most majd megtanulom hogyan engedjem el magamat. A reptéren Denis várt minket, természetesen megint a maga stílusában felöltözve, de őt mindenki így szereti és így fogadja el. Tiffany amilyen béna rögtön belebotlott egy srácba, gondolom az illető repdesett az örömtől hogy fellökték és ráesett a bőröndökre. Mondjuk ha én fiú lennek biztos örülnék ha egy ilyen szépség esne rám. Eleg sokszor irigykedek a bartnom szepsegere es arra h mennyi fiú van oda érte.

-Taxival megyünk? -fordultam Denis fele aki úgy nézett rám mintha azt kérdeztem volna h piros-e a kék.

-Mary ez London. Nem L.A.-ben vagy mar, ahol alig ülnék kocsiba az emberek úgy hogy ok is vezetik a járműt. Az én kocsimmal megyünk- Tiffany persze csak nevetett az egészen de nem vagyok benne biztos h azon nevetett mint amire én gondoltam elsőre, olyan volt mintha a képzeleteben egy egész más világban járna, de h mitől azt nem tudom. Rengetek autó állt kint a parkolóban amin én csak csodálkoztam. Tenyleg tok mas hely mint L.A., ott nem látsz mást mint taxit, jó persze itt is volt, de itt az emberek jobban szeretnek a saját autójukban vezetni. Ami szerintem remek ötlet. Ahogy oda értünk D kocsijához bepakoltuk a bőröndöket és már indultunk is ahhoz az albérlethez, amit a barátnőm nénikéje intézett nekünk.

-Uram atyám milyen gyönyörű varos- csodálkozva tekintettem ki az autó hátsó üléséről.

-Mennyit fogunk itt bulizni- fordult hatra Tiffany es rám kacsintott.

-Hello London, itt vagyunk! - mondtuk meglepően egyszerre majd pedig hatalmas nevetésbe törtünk ki. Dennis feljebb vette  a rádiót es Paramore- Still into you című számát kezdtük el mind a hárman énekelni. Én mar az első fel órában amit Londonban töltöttem remekül ereztem magam. A szám végére pedig a kocsi leparkolt egy jó magas épület előtt.

-Hát itt vagyunk-szállt ki a kocsiból Tiff. Én meg kicsit a

kocsiban maradtam, eszembe jutottak az otthoni emberek és kissé hiányozni kezdtek, a tudat viszont h minden nap hívhatom őket megnyugtatott. Legalább is a szüleimet igen, Davidet nem tudom, mikor elköszöntem otthon a családomtól mindenki megölelt és ezer tanácsot adott otthon, David adott két puszit az arcomra ( bar szerintem arra is csak a nagymamám vette rá) és annyit mondott hogy "Szia", az én szemeim persze rögtön könnyesek lettek, de a nagyi megszorította a kezemet tudatva hogy nincs semmi baj és hogy ő itt van velem. Remélem hogy ha haza látogatok majd, akkor a testvérem örül majd nekem. Mielőtt én is kiszálltam volna az autóból gyorsan előkaptam egy régi fényképet a táskámból. Én és David vagyunk rajta. Amikor a kép készült én 6 a tesóm pedig 8 éves volt és épp egy görögországi nyaraláson voltunk. A tengerparton álltunk és egymást öleltük. A hatalmas mértékű víz pedig ott hullámzott mögöttünk. Milyen jó is volt. Gyorsan megpusziltam a képet majd én is kipattantam a járműből.

-Whaa úgy izgulok- öleltem meg Tiffanyt

-Remélem tetszeni fog nektek a lakás- nyitotta ki az épület ajtaját Denis

-100%- fordult felé Tiff. A lift felvitt bennünket az 7. emeletre és ott kiszálltunk. A 13-as szoba előtt megálltunk.

-Hat itt lennénk- törtem meg a félpercnyi csendet. Nem tudom hogy ők is úgy izgultak-e mint én vagy csak én dramatizáltam túl az egészet, de az én szívem a torkomban dobogott. Dennis behelyezte a kulcsot a zárba, elfordította és az ajtó már nyílt is. A levegő megfagyott körülöttünk, így vissza gondolva elég röhejes az egész szitu, mintha épp Liam Hemsworth házába készültünk volna belépni.

-Én félek- suttogtam. Egy- két másodpercig ismét nem szólt senki.

-Na jó lányok, ez gáz. Irány befelé- berántott minket Denis, mi pedig mint akik épp a mézeskalácsházba mennek befelé kikerekedett szemmel figyeltük meg a lakás minden egyes pontját.

-Eszméletlen- szólalt meg végre Tiffany is aki eddig a személyiségétől eltérően szokatlanul csendben volt. Nem tudom mi lelte.

-El se hiszem, hogy ez a miénk, gyönyörű- öleltem meg azt a személyt akinek minden segítséget köszönhetünk Londonban. Tényleg gyönyörű volt. Annyira otthonos és pont hozzánk illő kis szerény hajlék. Én már akkor éreztem hogy mennyire jó lesz itt élni és hogy életem legnagyobb kalandjába csapok bele. Az ajtón belépve jobb oldalt volt egy fogas, bal oldalt pedig a cipős szekrény és a falon csimpaszkodó tükör. Tovább haladva a nappaliban találtuk magunkat, ahol egy kanapé helyezkedett és egy tv volt vele szembe. A tv mögött egy terasz volt, ahonnan a kilátás maga a megtestesült gyönyörként pompázott. Már akkor biztos voltam benne, hogy sok időt fogok eltölteni abban a nádból készült hinta székben ami az erkélyen volt. A nappalból 5 ajtó nyílt. 2 hálószoba, 1 fürdőszoba, 1 konyha és 1 úgymond szórakozó szoba, ahol könyvespolc állt a sarokban. Volt ott még zongora is örömömre. A falon egy nagy hangfal csücsült, aminek éreztem hogy még biztos nagy hasznát vesszük.

-Hogy döntsük el kié legyen melyik szoba?- kérdeztem.

-Kő-papír-olló!- vágta rá nevetve Tiff. Régebben is mindig így döntöttünk a nehéz helyzetekben mikor nem jutottunk dűlőre és eddig mindig bevált.

-Oké, akkor az ajtóhoz közelebbi legyen az egyes szoba, ha tenyered tiéd, ha én nyerem enyém.

-Áll az alku!- kezet fogtunk majd pedig rákészültünk a mérkőzésre. Denis röhögött rajtunk, hogy milyen komolysággal vettük ezt az egészet.

-3-ra. Mehet?

-Mehet. Kő.

-Papír.

-Olló- kiabáltuk majd pedig mind a ketten mutattunk valami formát. Én követ, Tiff pedig papírt választott.

-És nyertem-büszkélkedett. Mindig én érek majd előbb ki az ajtón.

-Te csak azt hiszed királylány- löktem rajta egyet.

-Mielőtt még elkezdődik a cicabunyó én megyek csajok.

-Köszönünk mindent- léptünk közelebb csoportos öleléshez.

Elindult Denis az ajtó felé, de mielőtt még kilépett az ajtón vissza fordult.

-Azt majdnem elfelejtettem mondani, hogy a lakbért még az első 2-3-4 hétben fizetik a szüleitek, amíg nem találtok munkát. Azonban, ha a későbbiekben nem tudjátok fenntartani a lakást, akkor vissza kell hogy menjetek Los Angeles-be. Ez volt a szüleitek feltétele. Drukkolok lányok, jó szórakozást, élvezzétek a "nagybetűs" életet- majd pedig már kint is volt. Kicsit még lefagytunk, aggódtunk a feltétel miatt, hisz nehéz ez a dolog még ha könnyűnek is tűnik. Fizetni a rezsit, kaja pénz, lakás fenntartás, egyéb kiadások. Nehéz ez. De megoldjuk, mint mindig, ezt is.

-El sem hiszem Mary, van egy lakásunk- elkezdtünk hangosan nevetni és sikítozni. Bementünk a konyhába és lám mi várt minket ott??!! Egy üveg pezsgő rajta egy cédulával: "Legyetek rosszak... szórakozzatok!!! Puszi D. ♥ "

Mi persze kaptunk az alkalmon és felavattuk a házat az itallal.

-Körülnézek a szobámban-fordultam a barátnőm felé, aki az utolsó cseppeket gurította le a torkán az alkoholból.

-Örülök, hogy lettél az enyém- mondtam a szobának mikor beléptem az ajtón. Otthonos kis szoba volt, lila színű fal, gardrób, egész alakos tükör (kedvencem!!!) franciaágy, kis íróasztal. Az egyik rész olvasáshoz volt kialakítva. Kanapé volt a sarokban, mögötte olvasólámpa és egy polc a könyveknek a falon. 2-3 percben míg végigvizslattam a szobát és az utolsókat kortyoltam a pezsgőmből elterveztem hogy hogy tegyem egy kicsit Mary-sebbé az egészet. Gyorsan előkaptam a dobozomból a képeimet amiket a falra és az éjjeli szekrényre raktam. Nem bírtam ki otthon hogy ne hozzam magammal néhány olyan plüssömet akik nélkül nem tudnék élni. Mindegyik közel áll hozzám és valaki olyasvalakitől kaptam aki fontos nekem. Lehet hogy gyerekes de ők velem maradnak míg élek.

Mihelyst befejeztem a szobám díszítését ledőltem az ágyra és felhívtam anyut.

-Szia anya.

-Szia kicsim, ügye nincs bajod, épségben oda értél ügye?

-Jajj anyu nyugi, nincs semmi bajom- nevettem el magam, jól esett hogy aggódott.

-Jójó, de akkor mesélj már, milyen London, milyen a szállás?

-Oh anya, nagyon szuper. Gyönyörű London és annyira más mint L.A. Egyszerűen imádom. Az emberek is kedvesek és rád mosolyognak, olyan vidámnak látszanak. A lakás pedig jobb nem is lehetne. Imádom Denist, hogy ilyen kecót szerzett nekünk. Épp most rendeztem be a szobámat. Olyan jó itt, viszont ti nagyon hiányoztok.

-Te is nekünk kincsem, örülünk neki hogy minden rendben van, már aggódtunk miattatok.

-És mit csináltatok ez első nélkülem töltött órátokban?- kérdeztem anyut kíváncsian. Hallottam a hangján hogy mennyire örül a társalgásunknak.

-Én megfőztem a kedvenc ételed hogy itt légy velünk egy kicsit vacsoránál, apád pedig a kiskori fényképeidet nézegette és minden második  percben csak annyit hajtogatott hogy "hogy megnőtt az én angyalkám"- nevette el magát anyu, és már én is elkezdtem kacarászni, elképzeltem aput és hát elég nevetségesen játszódott le a fejemben.

-És mi van Daviddel? Ő mondott valamit miután elmentem? Hiányzok neki? - érdeklőttem félénken.

-Ő elment moziba a barátaival...

-Látom nem sokáig bánkódott miattam

-Jajj Mary biztos vagyok benne hogy hiányzol a bátyádnak és bi...

-Mondd annak aki elhiszi- vágtam bele a szavába és nem engedtem hogy befejezze a mondatot.  -Sajnálom anya nem a te hibád, ne haragudj.

-Semmi baj kincsem, majd kialakul valami, most megyek mert még meg kell csinálnom a salátát, légy jó. Szeretlek angyalom!

-Én is anya, puszilom a többieket.

Olyan rossz volt hallani hogy talán nem is hiányzok a bátyámnak, körülbelül azóta megy ez a "vita" közöttünk mikor nem hallgattam rá és elkövettem egy hibát... 

Hatalmas gondolkozásomat Tiff éneklése zavarta meg, akinek hangja a másik szobából hallatszott.  -Helló szépség-nyitottam be a másik helységbe, de mint aki nem is hall nem figyelt rám. -Mondom helló szépség-ordibáltam most már a barátnőm felé.

-Oh szia, észre sem vettelek- szabadkozott.

-Nah azt észre vettem- nevettem el magam.

-Jól van na- dobott felém valami plüss állatot.

-Tiffany mondd csak mitől vagy így elbűvölve? 
-Semmitől.
-Aha, jó, ezt mondd annak aki elhiszi drágám. Én már túl régóta ismerlek ahhoz, hogy tudjam mikor mondasz nekem igazat és mikor nem- váltottam kicsit komolyabb hangnemre. Igazán érdekelt, hogy mit titkol előlem és hogy mi az a rejtélyes dolog amit nem lehet elmondani. 
-Jó, meggyőztél, remélem örülsz. De ezek után karácsonyig csönd legyen- intett felém Tiffany.
-Győzelem! Na bökd ki édes mit titkolsz-remek érzés volt nyerni és hát nem is titkoltam az örömöm. Felvettem egy diadalmas mosolyt és vártam a story-t.
-Hát még a repülőtéren kezdődött minden. Amikor belém botlott egy srác.
-Jobban mondva te belé- egészítettem ki egy kis nevetés keretében.
-Igen. Nos, én azóta megbolondultam, vagy nem tudom mi van velem. De az a pasi elképesztően szexi volt. Hatalmas, gyönyörű, zöld szemei voltak, amik ragyogtak a napsütésben és elvesztél bennük. Az illata mámorító volt. Majdnem elájultam tőle. Nem tudom honnan szerválta, de ilyennel parfümmel még nem találkoztam. A mosolyáról pedig ne is beszéljünk. Kis gödröcskék díszítették csábos és egyben sármos fogvillantását- én csak néztem a barátnőmet, hogy a személyiségétől eltérően, hogy áradozik egy fiúról. Mintha nem is vele beszéltem volna. 
-Álljunk csak meg egy pillanatra- szakítottam félbe- szóval te azt mondod nekem, hogy találkoztál egy szuper szexi 10/10-es pasival és nekem nem szóltál?
-Maaaaaary- lökött a vállamon egyet Tiff.
-Jól van na, de azért ha ennyire jó csávó, akkor én is megnéztem volna. Ígérd meg, hogy ha legközelebb látod Mr. Szexit nekem is szólsz, vagy csak kikiáltasz egy általunk megbeszélt szót, ami azt jelképezi, hogy látod. Mondjuk barack, vagy kecske, vagy fogkrém vagy valami.
-Hülye vagy- nevette el magát.
-Tudom, de ennek a kórnak még nincs ellenszere.
-Nem is kell. én így szeretlek és hát pont ezért vagy a legjobb barátnőm, mert végre van egy személy, akinek a hülyesége túlszárnyalja az enyémet. 
Odaléptem hozzá és megöleltem, majd pedig elbúcsúzkodtam és mentem aludni, de előtte elmondtam neki, hogy reggel megyek állást nézni. Átmentem a saját szobámba és bebújtam az ágyba. Az éjjeliszekrényről levettem a rózsafüzért, amit még a nagymamámtól kaptam, majd elmondtam egy imát és Istent kértem, hogy vigyázzon a családomra. Ezt követően mély álomba merültem és neki láttam az első alvásomnak Londonban.